Hát, nem vagyok épp a topon.
A jobb kezem újra hülyéskedik. Nem tudja elfordítani a zárban a kulcsot. Kénytelen a gyenge bal besegíteni neki.A teli poharat, meg a tányért sem bírja el. A billentyűzetet is alig tudja kezelni, és zsibbad egyfolytában. Egyszer már volt ilyen. Akkor is nagyon megijedtem. De utólag akkor is az extrém időjárást okoltam érte. Most meg együtt jött ezzel az átkozott óraátállítással. Engem mindig rettenetesen megvisel. Mióta le vagyok százalékolva, ennek nem kellene gondot okoznia, de ilyenkor rá kell hangolódnom arra, hogy a műsorok később, illetve korábban kezdődnek, érnek véget.
És még egy hír ehhez a lehangoló időhöz, ami még jobban lehangolt: Most tudtam meg, hogy a "Szókratész védőbeszédét" mégsem tudjuk megnézni, mert nem tudunk bejutni abba színházterembe, ahol most adja elő Haumann. Pedig érdekes lett volna látni, és összehasonlítani azt a régit a mostanival. Annak idején nagyon nagy hatással volt rám az az előadás.
Jaj, Andi... Most lettem kész a saját blogommal (hajnali fél három) - majd holnap jövök, ne haragudj! (Azaz nem holnap jövök, hanem ma, mert már holnap van. :-))
VálaszTörlésAz órák állítgatása szerintem is egy sorscsapás.
VálaszTörlésMivel a tévémet rég elajándékoztam, rádiót se hallgatok, így engem nem érint.
Csak annyit szoktam észlelni belőle, hogy a nyári időszámítás hónapjaiban kicsit nagyobb a tömeg az üzletekben és a villamoson, amikor vásárolni megyek. Nagyjából ugyanakkor indulok mindig, kora délután, és az az egy óra hihetetlenül sokat számít. Most nagyon élvezem, hogy kevesebben vannak mindenhol, mert másoknál is annyi az idő, mint nálam. :-))