Még pár lépés, és találtunk egy belga sörözőt, ami Pesten nagyon jó benyomást tett rám. Kifejezetten kagylólevesért tértünk oda be 2 éve Karácsony előtt. No, meg ott ittam életem talán legfinomabb barna sörét.
Nem kellett lépcsővel sem szenvednünk.
A választék meg.... némi nehézségek árán sikerült választanom, ami telitalálatnak bizonyult:
Ági: ő magánorvos, aki csak bérli a műtőt egy állami intézményben. Ezt elfelejtettem mondani neked. Ezért kell fizetni a műtétért. Az asszisztenciát, altatóorvost is a professzor hozza. Így már tulajdonképpen "olcsónak" is mondható) Szerencsére a protézist a TB fizeti mert az milliós összeg.
Este már esett az eső, úgyhogy nem tudtunk sétálni. Így aztán este is visszatértünk a már jól bevált étterembe. Még az ebédnél kinéztük magunknak -egymástól függetlenül- a házi túrós csuszát. Házi tészta, sütőben pirítva-ilyet ritkán kap az ember. Hatalmas adag, így csak egyet kértünk 2 tányérban. Én a felét sem tudtam megenni, és ezúttal Zoli sem tudott besegíteni. Ő is alig tudta megenni a maga részét. Fölfedeztük, hogy van az a különleges sör is a különleges pohárban. Igaz, két év alatt fölment az ára is:
9-kor meg várt az aneszteziológus.
Már hagyomány, hogy az állatkert látogatás is "kötelező". Ahogy Zoliék ezt a világ minden városában, ahol jártak, megtették Ágival. Most sem volt ez másképp.
Ennek a helyes, fiatal struccfiúnak nagyon megtetszett Zoli. A szárnyait billegtetve udvarolt neki, épp ahogy a medveparkban láttuk. Amíg a kifutója engedte, végig követte is őt. Jót nevettünk rajta. Csuda jó fej volt.
Mielőtt hazaindultunk, Zoli hozott a Rétesboltból néhány rétest. A kocsiban be is faltuk az összeset. Késő este értünk haza.
Zolinak még el kellett Donit hozni a panzióból. Ezúttal feltűnően kezes volt, nem úgy mint máskor, ha el kellett jönnie.
Éjjel azután, mikor jajgattam a fájdalomtól, odajött. Résztvevőn - gondolom én - beleszuszogott az orromba, meg a fülembe. Aztán a fejét az arcomra nyugtatva feküdt le mellém. Talán azt akarta mondani: "Gazdianyu, ne félj, én itt vagyok veled!" Hát lehet őt imádni?
Végig olyan volt, mint a mesében.
VálaszTörlésKlári: :o))
VálaszTörlésIgen, Andi, ez így van: nemhogy egy kutya, még az én semmi kis madárkáim is megérzik, megértik, ha baj van. Sajnos a szárnyas unokáim közül többen meghaltak az új családjuknál, még a szüleik életében. Mindig elmondtam a szörnyű hírt Csipikének és Csupikának - és ha hiszed, ha nem: órákra elcsöndesedtek, magukba roskadtak, jól láthatóan szomorúak voltak. Pedig csak szóban kapták az infót, nem látták a halott lányaikat. Nyilván az én hangulatomat vették át, bennem érezték meg, hogy valami nagy szomorúság ért minket.
VálaszTörlésErről a cseles sörös pohárról pont a közelmúltban olvastam valahol (csak persze nem figyeltem igazán oda, mert nem érint a dolog), hogy szorgosan lopják a kedves vendégek, ezért az étteremből csak úgy lehet kimenni, hogy az ajtónál le kell adni a poharat. Mintha Nők Lapja lett volna és mintha Prága - de nem esküszöm meg rá.
A rendelésedet abszolút telitalálatnak tartom: én is a tengeri herkentyűket választottam volna. :-))
Off:
VálaszTörlésElnézést, Andrea! Megint kiraktam egy bejegyzést, aztán visszavontam. Kissé ütődött leszek vénségemre.
Ági: Én is szívesen elhoztam volna. Amilyen drága az sör, még bele is férne az árba.
VálaszTörlésA kagylót, rákot, csigát imádom. Az osztrigát viszont még nem mertem megkóstolni.
Klári: Velem is elő szokott fordulni, hogy visszavonom. Akkor általában piszkozatolom, ha azt akarom, hogy megmaradjon. Ha meg végképp nem tetszik, akkor törlöm. Nem is figyeltem, de azt hittem, te is blogspotos vagy.
VálaszTörlésBocs, Klári! Rád kattintottam, és láttam, hogy nálad nyoma sincs, csak nálam.
VálaszTörlésHát ez az. Nem értem, miért működik így, de elég kínos. Újfent: bocs.
TörlésNa mi ez a csönd, Andi?
VálaszTörlésSehol egy kis kommentecske??? :-))
Így kénytelen vagyok ide írni, ami a saját blogomhoz illene.
Most már biztosan tudom, hogy a világ legjobb ötlete volt részedről a venyige, mert az imént a barátnőm hozott pár szálat mutatóba Csákvárról, a telkéről. (Az is majdnem Bicske... Most néztem meg a térképen, hogy pont a kettő közé esik a mi drága jó vezérünk, az Alcsúttal meg a Felcsúttal. Nem akármilyen hely!!! :-))
Igazában fogalmam se volt róla, hogyan néz ki a szőlő venyigéje, csak képeket kerestem róla, miután te szóba hoztad. De hát ez szuper!!! Ez tényleg pont olyan, mint az "igazi" faágak! Ezer köszönet és mély meghajlás a hatalmas eszed előtt!
Nagyon várjuk a Babos-hegyi adagot is - és remélhetőleg le is tehetem örökre az ágszerzés gondját. (Remélem, a madárkák is így fogják gondolni.)
Bodzával ellát minket a kedvenc állatos boltom tulajdonosa, venyige immáron kétfelől is bír jönni: igazán egy szavam se lehet, ez már maga a Kánaán! Ha elfogadják rágcsáláshoz is valamelyiket (vagy mind a kettőt), akkor talán a fűzfáért nem is kell nagyon gebeszkednem - legföljebb sose lesz többé összecsavart hintánk.
Úgyhogy hatalmas ötlet volt a venyige, életem végéig hálálkodni fogok érte. :-))
Bodza? Abból nálunk is van rengeteg. De a kecskének, ha megeszi, büdös, ihatatlan lesz a teje. Úgyhogy nagyon kell vigyázni, nehogy a közelébe kerüljön. Ezért is nem gondoltam erre. Az ágait, a virágját, vagy esetleg a bogyóját szeretik? Virágot én is szárítottam, de rengeteg virágpor hullott ki belőle. Lehet, hogy van néhány befőttesüveggel lent, -már nem emlékszem- lehet, hogy kidobtam az egészet.
VálaszTörlésEgyébként tavaly, a szárításakor érdekes, apró pókocskák keltek ki belőle. Alig pár napig éltek. a másik blogban van is róluk kép.
Zoli nagyon szereti a bodzavirágból készült üdítőt, de sajnos, ha nem tesz bele az ember tartósítót, max 2 hétig áll el hűtőben. Tartósítót viszont soha , semmibe nem teszek. A szörpöt is szereti, az eláll tartósító nélkül is az ascorbin savnak, és a sok cukornak köszönhetően. Abból is szoktam pár litert készíteni, csak abból 1-2 pohárnál többet nem iszik meg egyszerre. A répacukor nem túl egészséges, a méztől viszont megforr.
Ma nagy főzőcskében voltam egész nap, de a mai mesét azért olvastam.
Azt hiszem, kék herceged azt akarta tudomásodra hozni, hogy ő nem egy autista madárka. Néha szeretne egy kis változatosságot is a napi programban. Bár az is lehet, hogy ez a hirtelen jött októberi nyár zavarta meg.:o)))
Mi kifejezetten élveztük. Egész nap nyitva volt felváltva a teraszajtó, és a bejárati. Nyáron ez csak ritkán adatott meg nekünk napközben. Doni kellőképpen ki is használta.
Ne dicsérgesd az ötletemet, mert a végén még elbízom magamat. Egyébként is a kecskéimnek kell hálálkodni, mert róluk jutott eszembe valami fura asszociáció eredményeképp. :o)))
Tegnapi az a mai mese. Éjfél előtt öt perccel még pont sikerült elmentenem. :-))
VálaszTörlésNálam akkor még csak tizenegy óra volt, mert nem vagyok hajlandó átállítani.
Most már majd nemsokára csatlakoztok az én időmhöz ti is.
A bodzával én is zavarban vagyok, mert több fajtája van - amiről persze nem tudtam. Velünk volt a Papagáj-Gondviselés kezdő koromban, mert valahol olvastam, hogy azt is lehet adni a madárkák feneke alá (azóta már sokkal többször olvastam azt, hogy nem), és az egyik kolléganőm szerencsémre pont olyan fajtát hozott, ami nem ártott, sőt imádták a madárkáim. Lehetett volna másképp is... De akkoriban még eszembe se jutott kételkedni abban, amit a neten találtam, bárki "tollából".
Létezik valami gyalogbodza, ami kifejezetten mérgező. De úgy tudom, az nem is fás, hanem lágy szárú növény. Van aztán fürtös bodza is, ami szintén tilalmas. Hogy mi a neve annak, ami nem árt, arról fogalmam sincs. De úgy tudom, ő az, aminek olyan tányér alakú, nagy virágai vannak, és szörpöt is szoktak készíteni belőle.
Nemrégiben megint meg voltam keveredve, mert az a bodzaág, amit az állatos boltos Zsóka hozott, nem is hasonlított arra, amit annak idején a kolléganőmtől kaptam. Rögtön küldtem a fényképeket Legszakértőbb Szakértőmnek, hogy ez a fajta bodza jó lesz-e, sőt, hogy egyáltalán tényleg bodza-e az az ág, amit kaptam. Mindkét kérdésre egyértelmű "igen" volt a válasz. Akkor most már csak azt kéne tudni, hogy milyen ágak voltak azok, amiket pár évvel ezelőtt a kolléganőm hozott... Mert ő is bodzának mondta őket, mégsem így néztek ki, mint ezek a jelenlegiek. (Zsóka már hozott azóta még egyet.)
Próbálni még nem próbáltam, mert nem árt pár hétig pihentetni az idegen helyről jött ágakat - bár Zsóka esküszik rá, hogy véletlenül sem érhette permet. De azért jobb félni, mint megijedni... Valahogy tartok kicsit ezektől az ágaktól, pedig amit Sándor mond (a szekértő: igen jó nevű tenyésztő), arra gondolkodás nélkül hallgatok, mert ő nagyon ért a madarakhoz.
(Nézd majd meg a blogom linkjei között a honlapját - MADÁRKERT -, és ha túl leszel a műtéten, egyszer menjetek el oda kirándulni. Én úgy képzelem, hogy maga lehet a földi Paradicsom. Jó messze van, Szeged mellett. Ha valaha még rá bírnám venni magam bármilyen utazásra, a MADÁRKERT volna az első, amit meglátogatnék. Van ott sok minden más is, nem csak madarak.)
Na szóval: a pár évvel ezelőtti bodzámnak az volt a jellegzetessége, hogy valami kis bütykök vagy csomócskák voltak rajta, az ágak elágazásainál. A kérge pedig sima volt, ha jól emlékszem. Ennek a jelenleginek nincsenek bütykei, viszont a kérge gyűrött vagy göcsörtös, vagy milyen. Majd küldök róla képet, ha eszembe jut. Azt hiszem, még a régi bodzánkból is akad itthon hírmondó, de már nagyon viharvert, megcsócsált állapotban. Talán még a fűzfánál is jobban szerette Csipike és Csupika. (Természetesen az ágait használjuk a bodzának.)
Most a venyigéért vagyok megveszve: már a GOOGLE képein is nagyon tetszett, de "élőben" még sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem. Csodás lesz, ha szeretni fogják a madárkák, sőt akkor is, ha nem: ha netán nem is rágicsálják, attól különféle játékokat még kreálhatok nekik belőle, hisz Sándor megmondta, hogy nem tilalmas. Legalább nem rágják szét a saját fenekük alatt a hintát vagy az ülőbotot, ha esetleg nem fog nekik ízleni. :-))
Karácsonyra talán majd kicserélem az összes régi ágat a vázáikban, mert azok már hosszú évek óta vannak használatban, és azért időnként illene frisset adni helyettük. (Nemrég azt olvastam valahol, hogy kéthetenként... Jót röhögtem. Ugyan mitől fertőződne, koszolódna, menne tönkre egy ágacska két hét alatt?)
Igen derék asszon vagy, hogy szorgosan főzőcskéztél egész nap.
Nekem megmozdulni is nehezemre esik ebben az átkozott melegben.
Bele fogok dögleni, ha nem jönnek sürgősen az imádott felhőcskéim. :-))
Ági: Amíg ki nem szárad, a kacsoláskor képződő hulladékot is lehet csavargatni, 3-ill 4 szálból különböző fonatokat készíteni. Aztán ha kiszárad, megkeményedik, az is fás lesz. Így aztán akár kör-háromszög, vagy négyszög alakú hintát is lehet készíteni belőle. Csak a kívánt alakzatban kell néhány hétig szárítani. Gyerekkoromban sokat játszottam velük, mikor nagypapa ritkította a szőlőt, hogy a fürtök elég napsugarat kapjanak, és ne szívják el a tápanyagot a bogyók elől.
VálaszTörlésMost elég hely van a mélyhűtőmben. Ezért aztán 8-9 liternyi töltött káposzta készült. 4-5 fagyis doboznyi le lesz fagyasztva belőle. (1 doboz ba 8 deci fér. Az nekem 2 ebédre elég) A maradék pedig akár 2 hétig is eláll. Bár valószínűleg 1 héten belül el fog fogyni, mivel a fiam is nagyon szereti.Ő is fog maguknak hazavinni néhány adagot. Sajnos 10 liter a legnagyobb fazekam űrtartalma.
Ez az egyetlen étel, amit kizárólag sertéshússal tudok elképzelni. Szárnyashússal nekem nem ízlik. Zoli most nem tudott hozzá füstölt húst venni. Henteshez, vagy piacra nem tért be. Állítólag nem volt rá ideje. Szerencsére volt itthon füstölt marhafarok. Így az került bele. Kissé szokatlan, de kellemes ízt adott neki. Csak szálas káposztát vett. Így gombócokat tettem bele. Töltögetni a káposztalevelet úgysem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé.
Nekem a 22-26 fok pont ideális kinti hőmérséklet. 28-30 foktól kezdek el szenvedni.
A töltött káposztát én se tudom elképzelni szárnyasból, pedig amúgy jobban szeretem a fehér húsokat. (Egyáltalán nem vagyok húsos, ritkán kívánom meg.)
VálaszTörlésA madárkáim jövendőbeli kerek hintáit akkor majd te fogod elkészíteni, ha jobban leszel és újra tudsz menni Babos-hegyre. Ugyanis mire hozzám kerülnének tőled a kacsok, már kiszáradnának.
Majd megnézed szépen az "Andibandi hintája" című mesét az én blogomban, 2012 októberéből: ott láthatsz képeket az azóta már kiselejtezett, teljesen szétrágott, imádott hintácskáról. Az lesz a minta. Minta-hinta. :-))
Nyáron nekem is ideális lenne a jelenlegi hőmérséklet, csak most nem az.
Október végéhez nem ilyen időjárás illik, nálam pedig fő a REND. :-))
Amúgy tényleg borús-ködös időben éledek föl, lehetőleg szemerkélő esővel.
Olyankor húsz centivel a föld fölött szökdécselek, és tele vagyok élettel.
Nyáron elviselem a napsütést, de ilyenkorra már nagyon elegem van belőle. :-((