Baboshegy idén

Ági szombaton lelátogatott Babos-hegyre, megnézni, hogy mi újság ott.
Persze, hogy elfelejtette levinni a kulcsokat, és persze, hogy Jani is otthon felejtette.
Így aztán csak a telket tudta megnézni.
Nagyon tetszett neki.
A szülei mindig is tanyán éltek, és birkatenyésztéssel foglalkoznak. Nagyon hiányzik neki az a környezet.
Így felcsillant a szeme, mikor megemlítettem neki, hogy időnként kimehetne oda, azokon a hétvégeken, mikor nem tud lemenni a szüleihez. Ők ugyanis majdnem 200 km-re laknak Pesttől. Az azért benzinköltségben is egy kisebb vagyon.
Én megmondtam neki, hogy nem olyan egyszerű ám elsőre odatalálni.
Ránézett a térképre, amit kinyomtattam neki. -Á, ez borzasztóan egyszerű-mondta.
-No, majd meglátjuk.-mondtam én, magamban kissé röhögve, emlékezve arra, hogy a bicskei kutyakozmetikus órákig tartó keringés után feladta. 2, vagy 3 éve a mentő is 8 óra helyett délre talált oda hozzám.  Egy komolyabb vizsgálatra kellett volna fölvinnie Pestre, 9óra 30-ra.Akkor pedig már nem lett volna értelme elindulni, mert a doki, akihez mentem volna, -még ha tolerálja is a késést, péntek lévén csak délig volt elérhető. Pedig ők született bicskeiek voltak. :-))
Mikor első alkalommal bementem Bicskére, bizony én sem találtam haza. Így aztán visszamentem Bicskére. Oda már mindenki el tudott igazítani. Az ingatlanos segített hazatalálnom. Persze, mikor először kerestük az ingatlanossal, aki egy kolléganőjétől vette át, szintén órákig keringtünk, és föl kellett adnunk. (A vicc az, hogy 1 dűlővel lejjebb lakott, légvonalban 500 méterre tőlünk.)
Egy hét múlva, mikor megérdeklődte a volt kolléganőjétől, találtuk csak meg végre. És csak annak köszönhettük, hogy már a képekről beleszerettünk, és ragaszkodtunk hozzá, hogy életben is láthassuk. Ráadásul akkor sem mutatta meg az egész telket. A gyümölcsös kerítésénél visszafordultunk. Így is csak az nem tetszett venne egyedül, hogy hatalmas a telek. Csak, mikor az adás-vételi szerződés után, az átvételre került sor, akkor jöttünk rá, hogy jóval nagyobb föld került a birtokunkba, mint amire számítottunk. Persze nem repestünk a boldogságtól, hogy még nagyobb területet kell rendben tartani. A doktor úrnak szerencséje volt, hogy nem tudtuk, mert akkor még lejjebb alkudtuk  volna az árat. Az már más kérdés, hogy 5 év múlva a szomszéd telket is megvettük. Persze azt sem a hatalmas telek miatt, hanem a rajta álló házért, és fészerért. Ha építenünk kellett volna, (illetve készen akartunk venni egy fából készült kis házat nyári konyhának.) az sokkal többe kerül, mint amennyit az egészért fizettünk.
Szó, mi szó, persze hogy -térképpel együtt-eltévedt. Janinak jutott végre eszébe, hogy keresse Vörös Vili házát (Régen meghalt már, de ő jellegzetes figurája volt a hegynek. Őt mindenki ismerte. A temetésén 5-6százan voltunk körülbelül) Onnan meg az ötödik porta az enyém.
Sajnos Sanyi semmit sem változott. (Pedig milyen büszke voltam rá, hogy hetekig megállta italozás nélkül).
Már mikor Ági estefelé telefonált, hogy megismerkedett a "Káposztával", rögtön tudtam, hogy a helyzet azóta sem változott. Valószínű, hogy nagyon keményen a sarkára kell állnia, hogy leszoktassa az állandó odajárkálásától. Mert hogyha iszik,- és úgy látszik, azóta is egyfolytában iszik, rettenetesen bőbeszédű lesz.  olyankor hajlamos rá, hogy iszonyú hamisan, és hangosan, -visszhangzik tőle az egész hegyoldal- Omega dalokat énekel. Kár érte, mert valamikor nagyon jó karosszéria lakatos volt. Oldtimer autókra specializálódott műhelyben is dolgozott. Akkor lett alkoholista, amikor az a műhely becsődölt. Mire talált egy újabb autószerelő műhelyt, már keső volt. Pár hónapon belül kirúgták az állandó italozása miatt. Utána feladta. Azóta nem dolgozik. Tavaly szereztem neki -számára-  álomállást Tatabányán, ahol újra oldtimerekkel foglalkozhatott volna. A tulaj szállást is biztosított. A feltétel csak "józan életvitel" volt.  Mindenféle kifogásokat talált, hogy miért nem. Feladtam. Nem akarásnak nyögés a vége. Mást már nem tehettem az érdekében.
Alig tudott megszabadulni tőle Ági. Remélhetőleg nem tudja majd őt kicselezni, mert a pincében még ott van 1 megkezdetlen hordó borom. Azon gondolkodom, hogy föl kéne 25 literenként hozatnom vele. Csak honnan veszek annyi üveget, hogy kitölthessem?  Műanyag flakonokban szerintem itthon nem fog elállni. Esetleg két 50 literes üvegballonba-nem tudom a pontos nevét ezeknek, pont elférnen itthon.. Ott van bőven ilyen, kisebb, nagyobb kivitelben a pincében, padláson.
Képeket is készített bőven. Megállapíthattam róla, hogy a kivágott, és felfűrészelt cseresznyefát ellopták. Be kellett volna vitetnem a fészerbe, de még nem volt eléggé kiszáradva. Nem fértünk volna hozzá a felvágott tüzifároz.
Zoli  hazaért már, a napokban át fog jönni. Majd fölteszi a picassára. Doniról is van néhány fénykép. Azokat is fölteszi majd. Csivicsuvi örömére: o)))