de a következő hónapokban rengeteg vizsgálatot kell megcsináltatnom. Többek között azt a szív ereinek festését is, amit javasoltak ugyan, de én nem mertem bevállalni, mert jóval nagyobb rizikóval jár, mint az "egyszerű" érfestés. Annál, a vizsgálat után, ha jól emlékszem, 8, vagy 12 órát kellett csak a kórház folyosóján ücsörögni, utána mehettem is haza (azt is sokan utasították vissza). Ennél viszont a beavatkozás után, még 3 napig kell kórházban maradni.
És ha mégsem találok valakit, aki vállalná, fölösleges orvosi beavatkozásnak nem teszem ki magam.
A műér beültetése is felesleges volt, mert a vérellátás tökéletesen működött a lábamban. De mivel a sebész kérte... Majd pont ez miatt nem vállalta a műtétet. Én meg fél éve szenvedek miatta.
Ha minden klappol, a műtét február elején lesz.
A prof. mondta, hogy ő bevállalósabb az átlagnál. De azért ő is felhívta a figyelmemet arra, hogy nálam nagyon-nagyon nagy a rizikó, és mondta, hogy a műtét előtt alá kell majd írnom egy papírt, no meg Zolinak is, hogy felvilágosítottak minket a számomra különösen nagy veszélyről, és ha nem sikerülne, vagy nem élném túl, nem indítunk ellenük kártérítési pert.
Persze hogy tudjuk, és alá is fogjuk írni.
Én viszont arra kérem majd, hogy ha nincs remény, hogy ne gépekre kötve vegetáljak, levesznek róla, és nem fognak próbálkozni az újraélesztéssel sem.
De most tényleg nagyon fáradt vagyok!
Az élményekről majd holnap, vagy holnapután írok.
Addig nézzétek meg az albumomat. Oda lett néhány kép feltöltve.
Menni fog, Andi, meglátod!
VálaszTörlésA prof nyilván komoly ember, bármennyire is bevállalós: a legcsekélyebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy belemenjen olyan játékba, amelyben semmi esélyt nem lát a nyerésre. Nem csak a te életedet, a saját reputációját sem kockáztatná, ha úgy találná, hogy nincs remény a sikeres műtétre.
A többi meg a Gondviselés kezében van - ha létezik olyan.
Végül is egy foghúzásba is bele lehet halni - máskor meg összefoltoznak és talpra állítanak szanaszét roncsolt, balesetes embereket. Kinek mi van megírva... Néha hajlok rá, hogy higgyek ebben.
Mindenesetre nagyon jó, hogy rátaláltál erre a dokira.
Sírnivaló (ugyanakkor nevetséges), hogy külföldről hívták föl rá a figyelmedet. (Legalábbis úgy emlékszem.)
Ági, persze, hogy reménykedem, hogy sikerülni fog a műtét!
VálaszTörlésEllenkező esetben az öngyilkosságnak kevésbe hosszadalmas, és fájdalmas módját választanám.
Jól emlékszel, Németországba küldtük ki a zárójelentéseimet. Persze egy magánklinikán dolgozó magyar patológus orvosnak, aki nagyon távoli rokonunk.( a német orvosbarátnőm kollégája szerint is jók az esélyeim) Ő mutatta meg az ottani, (szintén magyar!) ortopéd sebésznek.( Krisztián azt mondja, az ottani dolgozók 80%-a magyar. Ezért olyan nehézkes nálunk az orvosi ellátás) Ő mondta, hogy nem reménytelen az eset, ő is bele merni vágni, de náluk sajnos nem érvényes a biztosításom. Így csak a műtét kerülne, ha semmi komplikáció nincs, több, mint 10millió forintba, plussz a kórházi tartózkodás több milliós összege, mert a rehabilitáció első 2-3 hetét, amíg nem kelhetnék föl még pisilni sem, kint kéne elvégezni. Csak utána jöhetnék haza,-persze mentővel, és fekve. Ő adta meg két kollégájának a nevét, telefonszámát, Debrecenben, és Nagyváradon. Romániába persze inkább nem mennék. Ott is fizetni kell, igaz, olcsóbb Németországnál.
No, így kerültem én Debrecenbe, ahol az "alkatrészt", kórházi ápolást, meg az utógondozást nem kell kifizetni. A sebészt persze igen. Kb 600ezerbe fog kerülni, teljesen hivatalosan, számlával. Plusz, ugye a szokásos paraszolvencia a többieknek. Ez már most el fog kezdődni, mert erre a fajta érfestésre 3-4 hónapot kellene várakozni a legjobb esetben is. Persze én nem érek rá ennyit várni. No, meg a többi vizsgálat is mind előjegyzéses. Ha sikeres lesz a beavatkozás, akkor 2 millió körül ússzuk meg. Ha nem, akkor kb a fele elég.
De mivel 3-4 hétig mindenképpen maradnom kell, Zoli nem fogja tudni megállni, hogy ne jöjjön le minden hétvégén. No, meg a műtétnél minimum 4 nap Debrecenben. Első éjszaka még együtt, mert reggel 9-ig kell jelentkezni a műtét előtti napon. A műtét után biztosan nem fog egyből hazajönni. Tanulva a múltkori esetből, még 2-3 napot Debrecenben tölt majd.
Szerencsére olyan a munkája, hogy előre tud tervezni. Arra a hétre nem vállal be tárgyalást. Így tud interneten, meg telefonon keresztül is dolgozni. Ha nem keresne, nem tudnánk kifizetni a számlákat. Neki a havi rezsije 1 millió forint körül van, no meg az alkalmazottak bére, a vele járó költségekkel. Úgyhogy ő nem lehet olyan beteg, hogy ne tudjon dolgozni.
Ebben csak az a szomorú, hogy mit csinál az, akinek nincs egy ilyen Zolija?
VálaszTörlésNyilván elpusztul, ingyen és bérmentve... :-((
Az is vicces, hogy "hivatalosan" bő fél milkába kerülhet egy műtét, állami intézményben.
Ez a világ már nem az én világom, nem bánom, hogy kifelé tartok belőle.
Viszont annak meg örülni kell, hogy legalább VAN ilyen lehetőség.
Hogy legalább a pénzes ember kaphat esélyt a jobbulásra és az életre...
Valahol a harmadik világban még ennyink se volna...
Csak tudod, mindennek ára van ebben az életben. Neki napi 12-16 órai munka, gyakran hétvégén is. Most is, látom, az ügyvédi irodában van. (csak olyankor van bekapcsolva a skype) Nem ügyvédként, hanem közgazdászként, pénzügyi tanácsadóként dolgozik ott. 1 éve lépett csak ki. De vállalkozóként továbbra is dolgozik nekik.
VálaszTörlésMinden pénzt, amit megkeres, általában visszaforgatja a vállalkozásába, úgyhogy miattam föl kell szabadítania a szükséges pénzeket.
Most ezen kívül van 2 vállalkozása.(mert sok lábon kell állni) Nincs egy olyan hétvégi ebéd, amit nyugodtan végig tudnánk enni, mert közben folyton hívják telefonon. A mobilt ugye, nem lehet kikapcsolni, mindig elérhetőnek kell lennie.
Akinek van munkája, az beleszakad, akinek meg nincs, az abba betegszik bele. Egyik sem jó.
De ha csődbe jut valaki, akkor az borzalmasabb, mint amit el tudsz képzelni. Az talán még elviselhető, hogy hirtelen lecsökken az életszínvonalad, de az, hogy családok veszítik el miattad a kenyérkeresetet, mert egyszer rossz döntést hoztál, vagy hogy nem váltottál idejében, piacot vesztettél, legyőzött a konkurencia, az lelkiismeretes embert padlóra tud küldeni.
Ráadásul Zoli nagyon érzékeny, lelkizős gyerek.
2, vagy 3 éve, mikor az első önálló vállalkozásba kezdett -a munkája megtartása mellett,- az első alkalmazottja nem felelt meg az elvárásoknak, Képtelen volt felmondani neki. Ha nem kezdő vállalkozás, ahol minden fillér számít, mert az első néhány év ráfizetéses, (neki szerencséje volt, -nem kellett túl sokat befektetnie-,mert már az első év közepétől nyereséges lett), megvárta volna, hogy találjon más munkát. Az első hónap után mondta neki, hogy keressen új állást. De a 3 hónapos próbaidő utolsó napjáig várt, és csak akkor mondott föl neki. közben talált jó asszisztenst. De rettenetesen kikészítette, hogy el kellett őt küldenie. Nem tehetett mást. De nekem rossz volt végigélni a gyötrődését.
Egyébként igazad van: ez már nem a mi világunk. Vadkapitalizmus, ahol farkastörvények uralkodnak. Én visszasírom a 25 évvel előttit, ahol nyugalom volt, és mindenkinek volt munkája. Szerényebben ugyan, de biztonságban éltünk.
Én is szerényen, takarékosan élek,(télen a lakásban átlag 19 fok,(klíma visszautasítva) kivéve, mikor a fiammal vagyok. Olyankor nem merem,- és igazság szerint nem is akarom) visszautasítani a kényeztetést.
Mióta, december elejétől már nem tudom magamat önállóan ellátni, azóta Zoli fizet minden számlát (hiába kérem, hogy mutassa meg, nem hajlandó) meg rendszeresen bevásárol. A segítőmet is ő fizeti. Nem értené meg, hogy ezzel engem megaláz, így nem is kötöm az orrára az érzéseimet.
Az igaz, hogy indulásához szinte minden megtakarításomat, meg a fél házért kapott összeget is odaadtam neki. De hát ő az egyetlen fiam. És azóta is ezerszeresen viszonozza a segítséget.
Ezt a pechet, Andi...! .-))
VálaszTörlésKörülbelül pont akkor zártam el a gépemet (ébredéstől nyitva volt), amikor te kommentet írtál nekem. Így csak most találtam meg, amikor újra kinyitottam. Viszont mire ideértem hozzád (miután a sajátomban megírtam a választ), láttam, hogy vacsoraidő van a madárkáknak, így ide már nem tudtam azonnal írni. Igazában most se szabadna itt ülnöm, mert almát is kéne készíteni szegénykéimnek, és az egy hosszasabb műsor - már csak azért is, mert a tálkából nem eszik egyáltalán, ha csak úgy beakasztom, kizárólag a kezemből. Állhatok félórácskát a kalitka előtt. :-))
Úgy van, ahogy mondod : én is az átkosban szeretnék élni - és egyáltalán nem azért, mert a fénykoromat sírom vissza. Nem akarnék én fiatalabb lenni egy perccel sem - viszont nem bánnám, ha félelem nélkül, nyugodt és kiegyensúlyozott, értelmes és kulturált emberek között, biztonságban telhetne az öregségem. Ami most van, az nem embernek való - ezt csak az nem tudja, szegény, akinek nem volt módja egy egészen más életformát is kipróbálni.
Zolinak őszinte részvétem : bizony, én is belepusztulnék, ha el kéne küldenem valakit a munkahelyéről, ahol történetesen én vagyok a főnök. Nem is volnék alkalmas ilyen szerepre egyáltalán, pedig nagy a szám, jók az úgynevezett "vivő funkcióim", soha, sehol nem maradtam észrevétlen. De maximum második ember szeretnék lenni (vagy inkább harmadik), vezető soha. (Illetve most már sehányadik se szeretnék lenni, kizárólag nyugdíjas, semmi más.)
Azért a spórolásnak is van határa... Nem kell 19 fokban élni !
A számlában nem csinál akkora különbséget, mint amennyi szenvedést okoz.
Nálunk nem mehet a hőmérséklet 24 fok alá (a szobában), mert ha ennél hűvösebb van, Csivikém már prüszköl. Őt sajnos betegen hoztuk el a (lehető legjobb nevű) tenyésztőjétől, hónapokig hordtam orvoshoz, tízezreket költöttem szegénykémre, mire végre meglett a helyes diagnózis és a terápia. Azóta jól van, hála Istennek - de tartok tőle, hogy azért ő mégsem teljesen egészséges madárka. Épp ez az egyik állandó tünete : hogy nagyon fázékony. (Csuvika meg épp az ellenkezője... Nem könnyű egyszerre tenni a kedvükre.)
A konyhában épp az imént tartottam próbafűtést : idáig ott még sose tekertem följebb a gombot, csak a gyújtóláng égett. Én is kiegyeznék olyan 22 fokkal - de azért a 19 túlzás, azt hiszem. Nem érdemes ott spórolni, ahol aztán betegség lehet a kuporgatás vége.
Nem gondolom, hogy megalázó volna a saját fiadtól elfogadni az anyagi segítséget - hisz megengedheti magának, hála Istennek. Ha ő lenne munka nélkül, nyilván te is támogatnád a csekélyke nyugdíjadból, és eszedbe se jutna, hogy ez az ő számára megalázó. Szükség törvényt bont... Mindig az segíti a másikat, aki éppen jobban áll. Kihasználni nem volna szép, de az alapvető szükségleteket nyugodtan el lehet fogadni. Nálad pedig ebbe beletartozik a segítő és a betegséged egyéb költségei is. Nyilván pont azért adott Zolinak jól fizető munkákat a sorsa, hogy helyt tudjon állni melletted. Majd vénségére ő is visszakapja valakitől ezt a sok segítséget, ne félj !
Nem muszáj mindenkinek gyereket szülni, Andi...
VálaszTörlésVan aki másra született - vagy legalábbis azt képzeli.
Én úgy látom magam körül, hogy az igen elfoglalt, éjjel-nappal dolgozó, három telefont félpercenként felkapkodó szülők gyerekei egyáltalán nem boldogok, és általában erősen problémás vagy beteg felnőtt válik belőlük.
Nem lehet egy fenékkel két (vagy több) lovat megülni, mert végül egyikről vagy másikról (esetleg mind a kettőről) lepottyan az ember. Egy gyerek hatalmas felelősség és állandó elfoglaltság: ha nem ő a legfontosabb az anyukája életében, jobb, ha meg se születik.
Jaj... ezt az utolsó két mondatot rosszul esett olvasnom, Andi.
VálaszTörlésZolinak bizonyára még rosszabbul esne, ha látná.
Nem beszélve a szegény druszámról...
és én semmiképpen nem akarok beleavatkozni.
VálaszTörlés