hogy milyen gyorsan elröpül 6 óra, ha az ember szekrényt pakol, iratok között válogat: Mit kell megtartani, mit dobhatunk ki.
A papíros kukánk nehezebb lett kb 50-60 kilóval, de a két legfölső 1 méter hosszú, 70 centi széles polc felszabadult.
Viktor Németországból ajánlott 1 debreceni magánorvost. Zoli rögtön meg is beszélt az ortopéd sebésszel egy időpontot jövő hétre.
Jó lenne, ha vállalná a műtétet. Iszonyúan félek az ítélettől, akár pozitív, akár negatív lesz.
Az 50mg/h-s morfiumtapasz, és a napi 200mg ópiát mellett is egyre elviselhetetlenebb éjjel-nappal a fájdalom.
Mivel csütörtök este negyed 7-re kaptunk időpontot a magán orvostól, no meg nem bírnám ki az oda-vissza 6órás utat, aznap már nem indulunk vissza. Ott töltjük az éjszakát. Pénteken, vagy szombaton jövünk haza. Azért a vizit után, ha csak pár mondatra is, de jelentkezem.
A másik ajánlás egy nagyváradi magánklinika.
Bár nagyon szeretnék egyszer kimenni Erdélybe (még sosem voltam) , de nem ilyen apropóból.
Mindig megdöbbenek, hogy tudsz ennyi fájdalommal ilyen karakán lenni. Nagyra becsülöm!
VálaszTörlésRemélem, a műtét után megszűnik ez a tortúra..
Klári, én is remélem. Tulajdonképpen már csak ez éltet, no meg hogy a fiamnak nem akarok lelki fájdalmat okozni. De már két sebész is nemet mondott a műtétre.
TörlésMi a te betegséged, Andi? Ha szabad ilyet kérdezni...
VálaszTörlésEbből a blogból nem derül ki, a FREEBLOG-on meg még csak ma jártam először.
De ha már ott voltam, nyomot is hagytam mindjárt. :-))
Majd nézd meg, mert nem küld értesítést a kommentekről a FREEBLOG.
Legalábbis nekem nem küldött...
Nagyon drukkolok neked - remélem, lesz értelme a debreceni kirándulásnak.
Ági: 19 évvel ezelőtt kaptam egy agyvérzést, aminek következményeként a bal oldalam részlegesen lebénult. Ez azzal járt, hogy állandóan a jobb lábamat terheltem, ezért a csípőízületem kopásnak indult. Mára ott tartok, hogy járókerettel is csak vánszorogni tudok, és minden lépésnél recseg, kattog a csípőízület, ami pokoli fájdalommal jár. Ráadásul valószínűleg genetikai hiba miatt az egész testemben érszűkület van. Gyerekkorom óta szívbetegségben is szenvedek. Ezen kívül van egy autoimmun betegségem is, ami takayamasu szindrómaként ismert. Én vagyok az a bizonyos "állatorvosi ló " :-(((
VálaszTörlésÁgi: megnéztem a freeblogomat. Nem találtam tőled ott kommentet.
VálaszTörlésNe az oldaladon keresd, hanem a moderálandók között.
VálaszTörlésUgyanis nekem azt írta ki a rendszer, hogy moderálod a kommenteket.
A belépő oldaladon kattints rá a "Kommentek" fülre, elvileg ott kell lennie.
Sőt a bejegyzéseid listájában is látszódnia kéne...
Az olvasókat ugyan nem jelzi ez az oldal, de a kommenteket igen.
Nálam is ott díszeleg, hogy nulla olvasótól született két komment. :-))
Ha meg mégis eltűntem, akkor nem igazán él szegény FREEBLOG.
Megkerestelek az IWIW-en, és bejelöltelek ismerősnek. :-))
VálaszTörlésEmber nincs a Földön, aki még az IWIW-et használja, de én a FB-tól idegenkedem.
Én sem néztem rá már nagyon régen az IWIW-re. De nem töröltem magamat róla. A volt osztálytársaim nagy részének még a 70-es mobilszámom van meg. Így akár itt, akár a fecebook-on megtalálhatnak. Én is sokszor káromkodom, hogy a régi számuk már nem él, de sem itt, sem ott nincsenek rajta.Hihetetlen, hogy az általános-és a középiskolás osztálytársaim közül milyen kevesen használják az internetet. Hogy a csudában lehet így osztálytalálkozót szervezni? Jó, tudom, a népességnyilvántartó megkeresi őket, de nem adja ki a címüket, csak értesíti, hogy ha akar, érintkezésbe kerülhet velem. Túlságosan macerás, no meg anyagi vonzata is van, nem is kevés.
VálaszTörlésÉn életemben egyszer mentem el egy osztálytalálkozóra: nem lehetett nagyon régen, mert már volt számítógépem, az pedig 2005-ben lett. Emlékszem, én is nagyon csodálkoztam, hogy az egész társulatból (voltunk vagy húszan) EGYETLEN ember tudott E-mail címet adni, a többi jószerivel azt se tudta, mi az. Nemigen tartom velük a kapcsolatot, de szerintem mostanság se sokkal jobb a helyzet.
VálaszTörlésAz IWIW-re én is úgy fél évben egyszer nézek be, de belátom, sőt saját gyakorlatomból tudom, hogy valahol szerepelni kell, hogy beazonosítható legyek, szükség esetén.
Amikor megszülettek 2008 tavaszán a szárnyas unokáim, elajándékoztam őket, hisz megtartani nem lett volna módom további hét madárkát. Nemigen volt gondom a gazdikereséssel, mert elkeltek maguktól: a blogban jelentkeztek addig ismeretlen olvasók, és némelyikük már név szerint mondta, hogy melyik gazfickót kéri, hisz ismerték őket, a tojásból való kikelésüktől fogva.
Na - ekkor bukkant fel egy informatikus fiatalember, hogy ő az édesanyja számára kérné Malvinkámat. Mint később kiderült, egy kifogástalanul jól nevelt, értelmes, nagyon helyes srác volt az illető - ám én napokig hezitáltam és rémeket láttam, hogy meg merjem-e adni neki a lakáscímemet, ugyanis elvből nem szerepelt az IWIW-en, nem tudtam utánanézni, hogy ki is ő valójában, tényleg az-e, akinek mondja magát. Borzasztóan féltem tőle, hisz elég nagy rizikó vadidegen embert beengedni a lakásomba, aki semmilyen módon nem tudja "igazolni" magát. Azóta belátom, hogy azért VALAHOL nem árt fönt lenni, számítva hasonló esetekre...
Igen, valahol fönt kell lenni. Így van esély arra, hogy régi ismerősök megtaláljanak, azok is, akiknek a nevére esetleg már nem is emlékeztem.
VálaszTörlésÚgy látszik, a Telekisek mindig összetalálkoznak.
Igen. Vagy kicsi a világ, vagy mindenki a Telekibe járt. :-))
VálaszTörlésHahó, Andi - hol vagy???
VálaszTörlésNézd meg a madárkáimat "élőben": most három filmecskét is találsz az új mesében. :-))