2014. február 10., hétfő

Idén is kint voltunk a mangalica fesztiválon

Zoli 11 körül érkezett. Rögtön rám tettük az Air Leggit. Mostanában, ennek a frontos időjárásnak köszönhetően teli van vízzel mindkét lábam. Főleg a bokáimat, meg a jobb térdemet lehet kisebb hordócskáknak nézni A bal lábamon meg a kisujjam tűnik mini hordónak. A lábfejeim is dundik. Még a papucs sem jön rájuk, nemhogy a cipő:-((( A kérdés az volt, hogy sikerül-e annyira kinyomatni a vizet, hogy bele tudjuk préselni abba az egyetlen cipőbe, ami az érműtétem óta rám jön. Sikerült! Irány a mangalica fesztivál. Már kopogott a szemünk az éhségtől. Én negyed adag hagymalevest reggeliztem, Zolinak meg semmi sem volt a gyomrában. Mindkettőnknek felragyogott a szeme, mikor megláttuk, hogy idén hagymás vér is szerepel az étlapon:
Évek óta nem volt módunkban enni ilyesmit.



Brutális áron adták: 10 deka 500 forint. Ez a tányér 38 deka volt. Kissé sós, hatalmas darab hagymákkal. A majorana nekünk hiányzott belőle, de így is ízlett. Röhej, de a mangalica fesztiválon idén semmi mangalicaterméket nem vettünk. De többféle sajtból is bevásároltunk, és kétféle szarvaskolbászból is 1-1 párat. Rögtön az első kóstoló szarvasból volt. Persze, hogy utána a mangalica mind ízetlennek tűnt, annyira karakteres a szarvas íze. És a fűszerezése is tökéletes volt. Egy kisebb vagyont költöttünk. Ittam forró homoktövis teát. Az nagyon ízlett. A forralt sörből kísérletképpen kettőnknek vettünk 1 decit:




Az borzalmas volt. Még jó, hogy decire volt kiírva az ára. Mire a kocsihoz értünk, csöpögni kezdett az eső. Mire hazaértünk, már elég rendesen esett. De az már nem zavart túlzottan. Gyorsan levettük a vizes nadrágot, oszt annyi.

***********************************************************************************

 Ma reggel Zoli hozott az apjától 3 hatalmas tál kocsonyát,azzal a megjegyzéssel, hogy ehetetlen. Ha a kutyák megeszik, adjuk nekik. Megkóstoltuk Ágival, és nem találtuk rossznak. Kicsit ugyan a kelleténél több benne a füstölt hús,és kevesebb a bőrös rész, de azért a tavalyit messze űbereli. Az tényleg ehetetlen volt. Még Doni undorodva fordult el tőle. Reggel Zoli ébresztett. Mondtam, nem is kelek föl, tegye rám a gépet. Szörnyű volt. A teljes testem begörcsölt, és üvöltöttem, mint a sakál. De mondtam, most már fejezzük be, ha egyszer elkezdtük. Hát, nem esett jól, az egyszer biztos.

**********************************************************************************

A régi blogomat végre sikerült újra nyilvánossá tenni. Igaz, képek, kommentek nélkül.
De érdekes, hogy egy video : az "Oroszlánetetés" valahogy mégis "rajta felejtődött". :o)))
Rettenetesen örülök, mert így azért mégiscsak egyszerűbb nekem visszakeresni, hogy mi mikor történt.
Köszönöm neked Zoli!

2 megjegyzés:

  1. Húúúúú - ettől a mesétől megint sírva fakadtam! :-))
    Imádom a hagymás vért - bár szerintem disznóvért még sosem ettem.
    Gyerekkoromból vannak ide vágó emlékeim, mikor anyám csirkét vágott.
    A disznótorost mi mindig csak csomagban kaptuk a vidéki rokonoktól, nem emlékszem, hogy személyesen is részt vettünk volna disznóölésen.

    A régi blogodat hogyan sikerült nyilvánossá tenned?
    És hol található?

    VálaszTörlés
  2. Mi is rendszerint csirkevért ettünk hagymásan. Nagypapa nem volt hajlandó sem levest, sem mást megenni, ha reggel nem tálalta föl neki nagyanyám a hagymás vért. Beletette a májat, tüdőt is, hogy több legyen, mert általában én is kunyiztam belőle.
    Gőzöm sincs, hogy hogyan csinálta Zoli. Régóta rágtam már a fülét, hogy csinálja meg. Amíg mi a mangalica fesztiválon voltunk, addig a gép dolgozott rajta. Mikor hazaértünk, Zoli még dolgozott vele vagy 10 percet, és látható lőn.
    A saját bloglistában, itt jobb oldalt :"Barátkozzunk régi" címszó alatt kattinthatsz rá.

    VálaszTörlés