2015. november 14., szombat

Csütörtökön ortopédia, Szombaton Oliver látogatása

Nem bírom ki, hogy először ne Oliver látogatásáról írjak!
Kb 2 és fél hete láttam utoljára.
Ez alatt az idő alatt hihetetlenül sokat fejlődött:

Már nem fekszik nyugodtan a karomban, hanem izeg-mozog, nehéz őt ölben tartani. Az ujjamat állandóan a szájába akarja venni:

                                                    Itt éppen az apját figyeli:



Nem a mellemnek támaszkodva akar ülni,  hanem már egyedül tartja magát:


                                   
                                         Sehogy nem  akarja a hátát a mellemen megtámasztani.

Készültek képek apáról, és fiáról kb ugyanolyan pózban, egyidős korukban, az összehasonlítás kedvéért:


                                                   Csöppet sem hasonlítanak egymásra
                                                                 Talán a szemük.
De Olivernél tisztán látszik, hogy kék a szeme.  Zolinál ez nem egyértelmű.Neki mindig tágak voltak a pupillái. Olinak ellenben nem. Zolinak szőke, Olinak sötétbarna pihéi vannak a fején.
Én kiskoromban vörösesszőke, voltam, Niki most is szőke.
Kár, hogy a csecsemőkori képeim a pincében vannak egy bőröndben. Emlékezetem szerint nekem volt pár hónaposan ilyen kerek fejem, mint neki.

-De előkerült a szüleimről egy fiatalkori képük, talán a polgári esküvőjük után. Templomi sosem volt, lévén anyu református, apu viszont katolikus.  Engem Szőnyi nagyanyám, mikor kihozott a kórházból, reformátusnak kereszteltetett: -nehogy már pogányként haljon meg ez a szegény csecsemő. Végül nagy nehézségek árán, de sikerült életben tartania. Anyu ugyanis hónapokon át feküdt kómában.  Aztán feljött Reiser nagyanyám Pestre, és kijelentette, hogy neki nem lehet református unokája. Így lettem én 1 éven belül kétszer keresztelve.Már az is szálka volt a szemében, hogy anyu református. Nem is szívelte soha anyámat, és bár kierőszakolta, hogy "vallást váltsak" , sosem tudott megszeretni. Nekem 3-4 évesként nagyon fájt, hogy Ildi 2 zacskó savanyú cukrot kapott tőle,  ráadásul az egyik töltött volt, én pedig csak egy töltetlent a vasárnapi mise után.hét közben. Ildi este lefekvéskor elmondta fejből az esti imát. Én pedig csak néztem rájuk nagy szemekkel, mert még hírből sem hallottam róla. De aztán Mama  előmondta nekem, és én el tudtam mondani utána. Másnap este már csak az első szó kellett, és már mondtam is. De az bűn volt az ő szemében, hogy mi nem jártunk vasárnap misére. De a templom lenyűgözött.Az orgona hangja, a templomi énekek szinte elvarázsoltak Bámultam a festményeket, szobrokat: Nem csoda, hogy nagyon tetszett, hisz a Kőröshegyi templomnak  kiváló akusztikája van.
Megállapítottuk, hogy Zoli nagyon hasonlít apámra.-

Oli erőteljesen nyálzik, mintha máris jönni akarna a foga.2,5 hónaposan. Állandóan a szájában matat, és szerintem az ujjamat is azért akarja a szájába venni, mert viszket az ínye. Zoli alig győzte letörölni a nyálát.
Zsoltéktól kaptak egy rágókát, de addig-addig fertőtlenítgették, hogy teljecsen használhatatlanná vált, mire a kezébe adhatták volna.
Emlékezetem szerint én Zoli új játékait kb 1 éves koráig egyszerűen   fertőtlenítős vízzel mostam le. A plüssöket meg sehogy nem fertőtlenítettem. Igaz, neki 1 éves koráig nem is voltak ilyenek. ezek csak mostanában jöttek divatba.
.
Mesélik, hogy apa és fia remekül elbeszélget egymással. Ha jól értettem, Zoli mond egy szót, vagy egy rövid mondatot, és Oli utána mondja a magánhangzókat. Állítólag  a napokban egyszer mondta ki tisztán a P betűt: APA. Azóta nem ismételte még meg újra.

És most az Ortopédia: Írattam föl cipőt, derékövet, mert a régi már igencsak bő. Ez viszont nagyon szűk nekem-szerencsére, mert Nikinek nagyon fáj a dereka, mikor a  6és fél kilós gyereket emelgeti. Majd ő kinyújtja nekem. Katinak a gyógyeszköz boltból nagyon erős keze van. Neki sikerült nadrágon kívül összekapcsolnia. Igaz, míg hazáig jöttünk, fulladoztam benne. Ica már csak a bugyin tudta összekapcsolni, de rettenetesen szorított. Ráadásul ez olyan, hogy tartja a hasfalat is, ami egy kismamánál direkt jó.
Felírtak ezenkívül a bal, és a jobb csuklómra is merevítők, mert a járókeretezés pokolian megviselte. A jobb kezemen az ínhüvely-gyulladás az utolsó hosszabb kórházi tartózkodásom óta nem tudott meggyógyulni.

így néz ki az ujjas:



Ez nem jár közgyógyra. A balos igen. Érdekes.
Viszont a kettőt egyszerre nem tudom viselni, mert az egyiknek mindenképp mozognia kell, különben nem tudok a székemből  sem fölkelni.

Pénteken betelefonáltam a háziorvosnak, hogy kéne a gyógyszerkeretemen emelni. Mondta, hogy december 31-ig át sem futna a kérés, 2016-tól pedig megszűnik a méltányosságból adható közgyógy-igazolvány is, bármilyen magas is az ember gyógyszerköltsége.   Bravó, kormány. Gratulálok! Betegekre ebben az országban nincs szükség. Márpedig ha nem tudod kifizetni a gyógyszereidet, kínhalálra vagy ítélve. Imádkozz, hogy ne lassan következzen be, hanem minél hamarabb végezzen veled a gyógyszereid hiánya. Nálam a 3 hónapra adott keret 1 havi közgyógyra kapható gyógyszerszükségletemet fedezi, plussz kb 30-50ezret költünk azokra a receptköteles  legszükségesebbekre, amik csak általánosra írathatók föl. Iszonyú drágák a gyógy-és kötszerek. Ezek nagy részét teljes áron kell megvenni. TB támogatás már rég nem jár rájuk Ilyenek a kötszerek is.

Ja és hétfőn reggel 8-ra  éhgyomorra van jelenésem a Városmajorban.  Azaz valamikor a hétfői napon műtét!
Popódugó márpedig van!










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése