felkelhetek, bár még elég sokat kell feküdnöm.
Pénteken délre jött hozzám a nyirokmasszírozó csaj. Zsuzsa is itt volt velünk, hogy megfigyelje a masszírozás menetét, és később, ha nem is ilyen hosszasan, alkalmazza nálam.
Úgy egyeztünk meg, hogy még 2 héten keresztül jár hozzám hetente kétszer, utána pedig csak egyszer. Közte pedig Zsuzsa és Ági is végzi alkalmanként fél órában. A másfél óra nekem borzasztóan sok. Háton kell feküdnöm végig. Az egész masszírozás alatt görcsben voltam deréktól a lábujjamig.
Lassacskán kezd körvonalazódni, miket szeretnék magammal vinni, miket kell elajándékozni, miket kidobni., miket kell vásárolni. Mit, és hogyan kell átalakíttatni, mi körülbelül hová kerüljön majd.Persze elképzeléseim azok vannak, de mindent pontosan ki kell majd centizni.Nem biztos, hogy az aprócska konyhában úgy lesz elrendezve minden, ahogy én azt elképzeltem.Méricskélni csak 6.-a után tudunk majd, mikor átvesszük a lakás kulcsait.
Juj, de izgi!!!
VálaszTörlésCsodás élmény lehet új lakásba költözni! :-))
Én viszont nagyon félek tőle. Szívem szerint itt maradnék, ha az a néhány lépcső nem börtönözne be.
VálaszTörlésNem könnyű ebben az állapotban felfedezőnek lenni. Gondolom, lakva fog kiderülni, mennyire jól választottál!
VálaszTörlésNagyon szerettem itt élni. Habár a régi lakók többsége kihalt már. Az újak pedig folyton cserélődnek, és többnyire be is zárkóznak, nem barátkoznak.
TörlésEbben a lakásban tulajdonképpen megállt az idő. 45 éve minden változatlan.
Talán jót is tesz majd a változás.
A lakás szuper, egy csöndes, kellemes utcában, 4 lakásos társasházban van. A konyhából egyenesen kijut a kutyaajtón a saját elkülönített kis kertjébe. És nekem sem kell lépcsőznöm.
A Ciklámen utcai lakás is megmarad, csak hát teljesen átalakítják.
Ó, de jó lesz! Megnéztem a google térképen a Fűrész utcát. Én is szívesen laknék ott.
TörlésEz érdekes, Andi: úgy látszik, tényleg "benne van a levegőben" az elzárkózás.
VálaszTörlésNálunk is nagy a fluktuáció némelyik lakásban, és ugyanígy van, ahogy mondod: az új lakók nem barátkoznak, de még csak be se mutatkoznak. Mondjuk velem nehéz is barátkozni, annyira bezárva élek - de azért azt még én is furcsállom, hogy a közvetlen ajtószomszéd család tagjai közül (akik csak bérlik a lakást, de már nagyon régen) még egyiknek se jutott eszébe, hogy legalább a szorosan vett szomszédoknak illene vakkantaniuk valamit, hogy na, hát itt vagyunk, mostantól fogva mi vagyunk a szomszédaitok. Négy lakás van egy emeleten, kettő-kettő szemben, szinte egymás szájában - de a mellettem lakóknak még a nevük se derült ki, hosszú évek óta. Vicces, mert régebben egyáltalán nem így volt. Pont ennek a lakásnak a tulajdonosai is azonnal becsöngettek annak idején, amikor beköltöztek, és jelentették, hogy ezentúl ők laknak itt. De lám: a bérlőiknek már nincs ennyi eszük, pedig amúgy teljesen normális famíliának tűnnek.