Még inkább megbántam, hogy belementem...

Már május elsején is nagyon be volt dagadva mindkét bokám.
Egyetlen cipőt tudott Zoli a lábamra erőltetni.
Tegnap viszont az egész jobb lábam brutálisan, kb háromszorosára dagadt föl estére.
Nagyon megijedtem.
Persze mikor ne működjön a UPC telefon, ha nem olyankor, mikor nagyon nagy szükségem lenne rá?
Reggel még semmi probléma nem volt vele. Bediktáltam az óraállásokat.
Délben észrevettem, hogy a jobb térdem duplája a normálisnak. Estére meg már a combom, hasam jobb fele is hatalmasra nőtt.
Bevettem egy egész vízhajtót pluszban. Nem sokat segített.
Vádlim, combom, hasam kőkemény, még reggel is, igaz, kissé lelappadt. Már "csak" duplája volt a normálisnak.
Zoli kora reggel itt volt. Telefonált a kórházba. A tanár úr a műtőben, de induljunk azonnal. Beszólnak neki a műtőbe, hogy ha végzett, nézzen meg engem, csak utána kezdjen bele a következő műtétbe.
Alig értünk be, összefutottunk azzal a doktornővel, akihez először fordultunk.
Mélyvénás trombózisra gyanakodott elsősorban, de nem zárta ki a lehetőségét annak sem, hogy  átvágtak egy  nyirokcsatornát műtét közben. Az ultrahang kimutatta, hogy szerencsére szó sincs trombózisról.az utóbbiról lehet szó, de azért biztos, ami biztos, fölírt 20 db hasba-szurit trombózis ellen. 5évvel ezelőtt szurkáltam magamat utoljára, de biztosan menni fog újra.
A combom belső felének érzéketlenségét pedig valószínűleg egy átvágott idegszál okozhatja. Valószínűleg ez véglegesen így marad.