Az első előadás december 22-én volt: A kisfiú, és az oroszlánok. Gyerekmese. Jó, Karácsony előtt talán a nagypapát megkérik, vigye el a gyereket, hogy ne lábatlankodjon otthon a nagy sütés főzés közben. Mi már nem voltunk Pesten, ismerős sem volt, akinek átadhattuk volna. Kihagytuk, nem tudom, milyen volt.A második előadásra 4 hónapot kellett várni. Nagyon élveztük, annak ellenére, hogy 2 bérletet vontak össze, így volt kavarodás, de ezt annak idején már leírtam.
Lett volna még egy előadás, így sűrűn nézegettem a műsor oldalt. Áprilisban utoljára 26-án néztem. Akkor még nem volt kiírva a májusi program. Azt azért nem gondoltam,hogy május elejére tették a harmadik előadást, ráadásul nem is szombatra, hanem vasárnapra, szintén 2 bérletet összevonva: Égig érő fű -szintén mesedarab. Háromból kettő ifjúsági -Raksányi Gellért bérlettel. Ha ez ifjúsági bérlet lett volna, akkor oké.
Évek óta azon bosszankodom, hogy a bérletnél nem tudni, milyen darabokat adnak majd. Régebben volt egy műsor-terv, 5 darabot soroltak föl, azokból volt 3 előadás. Még tavaly is 2 hónappal előbb kiírták az előadásokat. Lehetett tervezni, volt idő, ha épp nem értünk rá, átadni másnak.
No, szóval 7.-én néztem meg következő alkalommal, mert azt hittem, májusban nem is lesz előadás. Kíváncsi voltam, júniusban lesz-e. Meglepődtem, és borzasztó mérges lettem. Ezért is nem írtam erről. Mostanra már lecsillapodott a dühöm. Mindenesetre már a Magyar színházba sem lesz bérletünk.Pár éve mondtam le a József Attila Színházba szóló bérletről. Részint, mert olyan rossz darabok mentek, hogy a 4 előadásból kettőről a fele színház elment a szünetben, velem együtt. Ráadásul egyik évről a másikra majdnem duplájára emelték a nyugdíjas bérlet árát.
Valószínűleg ezután is fogunk színházba járni, csak hát a bérlet annyiból volt jó, hogy mentünk, mert ott volt a jegy. Így pedig, ki tudja, mikor jut majd eszünkbe. Nagyon ritkán fordult ez elő velünk. Évente talán egyszer-kétszer. Szerettük volna megnézni a Nemzeti színházat is, de amikor ráértünk volna, nem volt olyan, amit szívesen megnéztünk volna, vagy hónapokra előre sem tudtunk jegyet kapni arra, amit szerettünk volna megnézni. Most pedig, hogy Alföldit kirúgták, talán nem is lesz olyan, amire érdemes lesz jegyet venni. Szégyellem magam, hogy még egyszer sem néztem meg, csak kívülről.
Holnap lenne még egy szívultrahang is, hogy hátha attól dagad a lábam. Habár már gyerekkorom óta rossz a szívem. Érdekes lenne, ha pont az érműtéttel egy-időben romlott volna az állapota, ráadásul ilyen nagy mértékben.
De megyünk, ha nem zuhog az eső, és a férjem nincs Balatonfüreden, mert a mi kocsinkat épp reparálják, mert a parkoló kocsit a szomszéd, ahogy állt ki a kertből, kissé összetörte. Igaz, ő sem volt hibás, hanem az utcánkban keresztül-kasul parkoló autók között próbált lavírozni. Így sikerült. Kár, hogy pont a miénk bánta, nem pedig a szabálytalanul parkolók.
Most hallom a hírekben, hogy egy időben mindenki énekelje a "nemzeti összefogás dalát". Bár én valami szörnyű katyvasznak tartom, de hát énekelje, aki akarja.(van egy kedvenc mondatom is benne: "egymás talpára lépünk." Érdekes lenne megnézni, hogy ez hogyan sikerülhet:))) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése