Megvagyok

A lábaim továbbra is földagadnak estére. Reggelre ugyan nagyjából lelappad, de vörös, és fényes mintha leforráztam volna. A jobb bokámban, lábfejemben, lábujjaimnál , vádlimban húzódnak, és fájnak az inak,vagy izmok?  Tekergetem, tornáztatom  szinte egész nap, nehogy lemerevedjen.
A morfium tapaszok alighogy felragasztom őket, már válnak is le. A leukoplaszt sem segít, azzal együtt is leesik. Hiába no, meleg van, és izzad a test.
Viszont fájdalomcsillapítás híján csak kínlódok, éjjel a máskor pillekönnyű takaró mázsás súllyal nehezedik rám, és növeli a fájdalmakat.
Múlt hétfőn nem vették fel Pantó doktor rendelőjében a telefont, annyira sok volt a beteg. Az osztályon képtelenség utolérni, mert vagy értekezleten van, vagy vizitel, vagy műt.
Tegnap Zolival bevitettem magam (mivel csak hétfőnként van ambuláns rendelés). Senki nem tudta, miért nem jött be. Így tartoztunk az ördögnek ezzel az úttal. A kínok kínja volt le-meg fölvánszorogni a lépcsőn a lakásig.A kocsiban az utak döccenéseit elviselni. Ráadásul megint elrángattam a munkájától.
Igaz, őt is alaposan leamortizálta a szombati paintballos program. Zsolti apja nyugalmazott katonatiszt, így az egész legénybúcsú háborús környezetben zajlott. Az egész társaság tele lett a végére lőtt sebesülésekkel.
Ilyen pechem is csak nekem lehet: hétfőn dr.Pantót nem találtuk, ma meg a háziorvosomat hívtam, mert a fehérje és vasszint méréshez beutaló kellett volna a laborba. De a héten szabadságon van.
A helyettese pedig nem írna beutalót telefonos "rendelésre". 

Sajnos mostanában semmi vidám dolog nem történik velem. Megpróbálom a napokat ép elmével túlélni.
Úgyhogy egy időre elfogyott a mondanivalóm.
Majd jelentkezem.