Hét végén Zoli legénybúcsúztatón volt. Már hetek óta szervezte, és állítólag nagyon jól sikerült.

Tegnap este is felhívott, hogy mi újság a lábammal, stb...
Nem akartam elrontani a mulatságát, úgysem tudott volna semmit tenni Keszthelyről.
Persze ma este, mikor már itthon volt, el kellett mondanom neki: pénteken éjjel piszokul fájt a lágyékom. Egész éjjel dobáltam magam. Meg is lett az eredmény: kifakadt a seb egy része, és elég sok genny kifolyt belőle. Szerencsére, mert nagyon megkönnyebbültem. Reggel, ahogy észrevettem, mi történt, kicsit még nyomkodtam steril lapokkal, míg végül már semmi váladék nem jött belőle. Feloldottam 1 fertőtlenítő tablettát 1 deci vízben (még Doni sebeit kellett kimosnom vele naponta). Nem igazán láttam, hogy hol van a lyuk, látatlanban mostam ki. Persze azért érezni lehetett a mélyedést. Talán szerencse is, hogy nem láttam, hol van kinyílva a seb. (A fogyásom eredményeképp a hasamon rálóg a bőr) Aztán alaposan bekentem betadinnal, és beáldoztam 1 Barbara - féle tapaszt. persze látatlanban nem sikerült túl jól. Néhány órán belül le is kellett szednem, mert meggyűrődött, és a bugyi gumijával nagyon tört. De talán már összehúzódott.
Pénteken az ultrahangon igencsak megnyomorgatták a combomat, ágyékomat. Valószínűleg ettől jött fel a "mélyből" a felszínre.

Holnap úgyis mennünk kell a traumatológiára. Majd ott megmondják, van-e más teendőm is vele.Csak 1 vagy 2 öltés nyílt ki. Ahhoz képest viszont elég sok lé jött ki belőle.

Csak reménykedni tudok, hogy az érműtét témában ez volt az utolsó rossz hír.