Egy kellemesen eltöltött nap után....kórház

Vasárnap végre kisütött a nap. Irány a Gourmet fesztivál. Nagyon jól éreztük magunkat.
Aztán szálltunk be a kocsiba, ugyanúgy, mint már ezerszer. De most valahogy mégis másképp alakult. Éles fájdalom hasított a combcsontomba, amit én hatalmas sikollyal nyugtáztam.Aztán Zoli hazahozott, és elment .
Nekem viszont egyre jobban fájt a lábam. Kénytelen voltam riasztani Zolit: Hívjunk mentőt. Megröntgeneztek. Amitől olyan nagyon féltem, nem igazolódott: Nincs combnyaktörésem. De még combnyakam sincs. Össze van nőve.Még műteni sem lehetne, nem kaphatnék ezen az oldalon protézist.
Megígérték, ha bent maradok, kaphatok infúzióban erős fájdalomcsillapítót, hogy legalább az első nap iszonyú fájdalmai elviselhetőek legyenek. Nem így lett, mert az orvos nem volt tisztában, mi van raktáron, és mi nincs.Ez történetesen nem volt.
Mivel a Péterfy kórházban nincsenek korszerű ágyak, megállapodtunk, csak akkor maradok, ha kapok katétert. Mivel éjszaka kb  négy-ötször szoktam fölkelni pisilni.
Hosszas könyörgésre a 2 tabletta mellé kaptam még egy szurit is, ami 2 órán át megszüntetett tényleg minden fájdalmat. De azután...
Rájöttem: tulajdonképpen nem is a pisilés miatt, hanem a bal sarkamba nyilalló folyamatos fájdalom miatt kell fölkelnem. (Valószínűleg a nagy mértékű érszűkület, hozzá pedig a gyógyulni nem akaró fekély kelti. A hólyag telt érzése csak egy előzetes tünet. De sokszor bosszankodtam, hogy alig néhány csöppet tudtam csak kipréselni.)
Mi alig 2 órát vártunk az eredményre, azt is csak azért, mert az orvos, akivel a fiatalabb konzultálni akart, éppen operált. Egy 6 éves kislányt, akit a család kutyája mart össze,akivel a kislány együtt nőtt fel. Az apuka mesélte el nekünk a történetet: Új kistestvér érkezett, aki 4 napos. Legalább 15 gyerek ugrándozott az udvaron, ezért az apuka megkötötte a máskor mindig szabadon tartott kutyákat. Talán ez volt a baj.  A kislány gurította a kutyának a labdát, aki nem érte el azt. Ezért a gyerek korrigálni akart. Futás közben elcsúszott a sárban, az állat pedig ráugrott, és megmarta.2-3 harapás után magától elengedte, mire a felnőttek kiértek a kislány sikoltozására.  Az esztergomi kórházban azt mondták az apának, hogy nincs semmi baj, magától összehúzódik majd a fejseb. De az apa nem hitt nekik. Felhozta a barátja Pestre. Itt derült ki, hogy életveszélyes a kislány állapota. Az apának is biztosítottak ágyat, igaz, nem az intenzív osztályon. De ő ragaszkodott hozzá, hogy ott üljön a gyerek mellett, hogy ha magához tér az altatásból, ne idegen környezetben, apu nélkül találja magát. A doki mondta, hogy még altatásban is őt hívta, ezért biztos abban, hogy  az agya nem sérült. Még egyszer meg kell majd műteni, mert egy koponyaszilánkot most nem tudtak kivenni, és ha az elkezd vándorolni, megsérülhet az agya. Szomorú történet, amikor az öröm hirtelen bánatba, aggódásba fordul.
Abban a szobában, ahol én feküdtem, volt egy hölgy, akinek 2 napig kellett várnia, hogy megműtsék, annyi volt a beteg. Nekem szerencsém volt, hogy alig 10 percen belül bekerültem a röntgenbe. De mikor  mentünk WC-t keresni (persze a mozgássérült zárva volt) láttuk, hogy már rengetegen várakoznak.
Most látom csak, hogy a fesztiválról alig írtam valamit. No, mindegy, nézegessétek a fesztiválról készült képeket.
Az utolsó képhez csak annyit: senki, és semmi sem lehet tökéletes!