A Kis Jézusom története

4 vagy 5 éves lehettem, mikor először és utoljára találkoztam vele anyu barátnőjénél. Kedvesnővér apáca volt. Kassán dolgozott egy ottani kórházban. A keresztnevére már nem emlékszem, talán Teréz volt? Sosem emlegették máshogy, csak a Kedvesnővér így, a Kedvesnővér úgy...Sok embernek fogta a kezét, simogatta a homlokát  az út végén.

Engem, kisgyerekként különösen a szívébe zárt, máig sem tudom, miért. Eta néni mindig beszámolt róla, hogy érdeklődött utánam, akárhányszor beszéltek telefonon. Minden évben jönni akart Magyarországra, de valahogy sosem sikerült. Talán útlevelet nem kapott többé? Nem tudom.

1967 augusztusában meghalt édesapám.
Ők Eta néniékkel együtt gyakran utaztak Csehszlovákiába, és mindig meglátogatták őt is. Nagyon szeretett volna eljönni apu temetésre, de akkor sem sikerült.

Aztán december elején kaptuk a hírt, hogy súlyos baleset érte. Egy üveg sebbenzinnel sietett éppen, mikor megcsúszott a linóleum padlón. A benzin kiloccsant, részben a ruhájára, részben a linóleumra. Nem tudni, miért, a  gumi talpú cipőjével elkezdte dörzsölni. A benzin belobbant, a hosszú apácaruha lángot fogott. Mire eloltották, a bőre 70 százaléka összeégett.  Vízágyba (akkoriban még ritkaságnak számított )fektették. Pokoli kínokat élt át. Közeledett a Karácsony. Mielőtt altatták azt kérte, hogy küldjék el nekem az ismerősével,- aki épp Magyarországra utazott Karácsonyra a rokonokhoz - az ajándékát: egy megszentelt- , vagy talán szentelt viaszból készült?- kis Jézus szobrot. Ahányszor felébresztették a mesterséges kómából, mindig azt kérdezte, elküldték-e. Nem bízott a Postában.. December 23.-án hozta el személyesen az ismerőse a kis dobozt. Szenteste bontottam föl: selyempapírba volt csomagolva, és tömjén illatot árasztott magából.  Minden Karácsonykor ott feküdt a fa alatt hosszú éveken át. 27.-én pedig visszakerült az eredeti selyempapírban  a dobozába. Ahányszor kivettem, beszívtam az illatát. Aztán elköltöztem. A kis Jézus pedig bekerült anyu vitrinébe, elfelejtve, porosodva. Az illata a hosszú évek során eltűnt, mint ahogy Kedvesnővér emléke is.
Mikor átköltöztem a Fűrész utcába, eszembe jutott, hogy mennyire szeretett, és még a halálos ágyán is rám gondolt, és én nagyon szégyelltem magam. Avokádó héjból bölcsőt fabrikáltam neki. Kibéleltem vattával. Megpróbáltam megmosdatni is, de féltem, hogy kárt okozok benne. Most ott fekszik a mini karácsonyfa mellett. Jövőre talán lesz már jászol is, ha megérem.

Mindenkinek  Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!