2017. január 8., vasárnap

Minden jó, szépség, nehézség és fájdalom véget ér egyszer

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Úgy tűnik egy út végéhez közeledem. Sajnos elég gyorsan. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy ezen utazás során ki így ki úgy, de velem tartott.

Szeretlek Titeket, és ha a Mindenható úgy gondolja egyszer még találkozni fogunk!

Talán még tudtok üzenni amit a fiam át tud adni számomra. Ha nem akkor is minden szépet és jót kívánok a számotokra!

Puszillak Titeket,
Andi

5 megjegyzés:

  1. Ne menj még, Andikám!
    Vagy tőled már önzés ilyet kérni?
    Nem hiszem el, hogy ez lett a vége.... annyira reméltem, hogy felépülsz!
    Még mindig remélem, utolsó pillanatig. Hátha történik valami csoda...
    De ha muszáj, és ha neked már úgy a jobb, hát menj!
    Velem maradsz akkor is, ha már nem leszel köztünk.
    Szerettelek, fontos voltál nekem - és bocsásd meg, ha ez nem mindig látszott.

    VálaszTörlés
  2. Október 6-tól január 8-ig. Három hónap szenvedés és néha felvillanó reménység között. Andikám, a Stali barátnőd ugyanezt az utat járta be két éve. De jó lenne, ha lenne lélek, és találkoznátok!
    Zoli, nagyra becsüllek, hogy ennyi szeretettel és áldozatvállalással kitartottál anyud mellett. Gyönyörű kisfiadhoz gratulálok! Részvéttel és a jövőre vonatkozó jókívánságokkal búcsúzik:
    Klári

    VálaszTörlés
  3. Nehéz bármit is írni.
    Könnyekkel van tele a szemem, de Neked már semmi sem fáj, vigasztalom magam, nem igazán sikerül. Andikám, nyugodj békében...

    VálaszTörlés