2014. május 14., szerda

Egy jóideig az utolsó debreceni ebéd

természetesen a belga sörözőben.
Még a kocsiban ülve köszöntött föl Zoli Anyák Napja alkalmából. Kaptam tőle egy gyönyörű muránói brossot. Még pár évvel ezelőtt vesztettem el egy másikat, amivel a sárga kabátomhoz tartozó "nagykendőt" fogtam össze.Azt akkor nagyon sajnáltam. Másik hozzáillő brossom viszont nem volt.  Ezt viszont nem merném hozzá használni, félve, hogy elhagyom, bár extrán biztonságos zárja van.



Vagy én voltam nagyon éhes, vagy az adag lett kisebb, de most az utolsó kagylóig, rákocskáig pillanatok alatt eltüntettem az egészet. Ráadásul az első tálat vissza kellett küldeni, mert ehetetlenre lett elsózva. Emlékezetem szerint előző alkalommal alig több, mint a felét tudtam megenni. Ízre viszont a második adag ugyanolyan finom volt, mint a múltkor. A garnélák pedig sokkal nagyobbak voltak, mint a múltkor. Lehet, hogy az volt az oka, a kisebb adagnak, hogy drágább alapanyagból készült. 
Azért azt észrevettem, hogy néhány kisebb kagylót az előző adagból csak lemostak, és visszacsempésztek ebbe az adagba, mert azok kegyetlenül sósak voltak.

**********************************************************************************
A kórházi napokról most inkább nem írok.
Borzalmas volt. Nem szívesen gondolok vissza rá. Persze nem az ápolókon, és az orvosokon múlott. Ők mindent megtettek értünk. A kaja meglepően bőséges, és finom volt. Minden nap kaptunk gyümölcsöt (körte, alma, narancs, banán), reggelihez különböző salátákat, csírákat, 2-2 szelet rozsos, korpás, magos formakenyér volt reggelire és vacsorára 5-5 deka felvágottal, vagy sajttal (nem párizsifélék, hanem vastagkolbász, szalámi, sonka) és édességet (Balaton,-müzliszelet, jóreggelt, stb),  is Vajat nagyon ritkán tettek mellé, azt hiányoltam is. De soha nem 1 dekás margarint, hanem 2 dekás vajat. Minden reggel volt tejeskávé is. A park is gyönyörű volt, ami a kórházat körülvette, csak hát a szobák berendezése, a  fürdő, az ágynemű, és a vizsgálatok szervezetlensége, a gyógyszerhiány, az infúziók szerelékének minősége...

5 megjegyzés:

  1. A brossról első ránézésre (míg meg nem szemléltem jobban), azt hittem a sasszememmel, hogy valami étel, tükörtojással körberakva. Mivel hogy ételeket gyakrabban látok a blogodban, mint ékszereket. :-))

    Az elsózott csodahamid bizonyára azért lett kisebb, mint a múltkor, mert az eredeti adagot visszaküldted. :-)) Borzasztó ez a sózás-mánia! Föl nem foghatom, miért kell tönkretenni a finom(nak tűnő) ételeket másfél mázsa sóval. Nekem is vannak ide vágó tapasztalataim, mert ugyebár főzni lusta vagyok, de időnként szoktam magamnak venni készételeket, amiket csak be kell tenni a mikróba, és már ehetem is. Sajnos az eddig megszokott, jól bevált beszerzési forrásom most eldugult (saját készételeit kezdte árulni a közeli CBA, és azok távolról sem olyan finomak, mint a "Retró étel" készítményei, amiket eddig lehetett kapni), így átigazoltam az INTERSPAR-ba, ahol szintén árulnak készételt, bár igen szegényes választékban. (Mindig ugyanazt a négy-ötféle hamit lehet kapni.) Ezeket bizonyos "Gazsihús" produkálja: guszták, hatalmas adagok, és nagyon finomak is lennének - ha nem volnának legtöbbször kegyetlenül elsózva.
    Így aztán nem is nagyon veszem őket, mert sósat enni nem vagyok hajlandó. Nem is szeretem, meg nem is egészséges. Ha nem találok más forrást, a végén még kénytelen leszek időnként főzőcskézni. :-))

    A kórházi ellátás tényleg hihetetlenül bőséges: én itthon nem eszem ennyit (pedig kövér vagyok). A vajat ugyan hiányoltam volna - de ki van zárva, hogy ha egyszer ebédeltem, utána még vacsorázni is bírjak. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ágikám, a tükörtojás sajnos nem vicces. Addig-addig halogatod a műtétet, míg tényleg kereshetsz befogadószülőket Csivikééknek. Márpedig abba bele fognak pusztulni. Vegyél egy nagy levegőt, és jelentkezz a szemészeten. Inkább most maradjanak 1-2 napig a mami nélkül,mint örökre!!! Ezt most halálosan komolyan mondom!

      Törlés
  2. "Szerelmes lett a szakács" :o)))
    Állítólag elfelejtette, hogy egyszer már tett bele sót! Ez most másfajta (valószínűleg, sokkal drágább) kagylókat, és jóval nagyobb garnélákat tartalmazott. Márpedig a garnélánál a mérete nagyon sokat számít az árnál.
    Előzőleg sokkal több volt benne a közönséges fekete kagyló. Ebben sokkal kisebb héjú, de jó nagy (narancssárga) húsú kagylók voltak a zöld kagylók mellett. Ezzel a fajtával még nem találkoztam.

    VálaszTörlés
  3. Hasonló panzióhoz volt szerencsém Szegeden, bőrig ázva, késő este. Hideg víz volt a mosdóban, a zuhanyfülke és az ágy enyhén szólva nem nekem lett kitalálva. Enni finomakat kaptunk a barátunk temetése után. ( Csatlakozva a híreidhez.)

    VálaszTörlés
  4. Klári, nekem a legrosszabb rémálmomban sem jutott volna eszembe, hogy 25 centi "magas" "ágynak nevezett kárpittal bevont deszkákat neveznek ki ágynak! úgy éreztem magam, mintha valami japán szálláson lennék.

    VálaszTörlés