2015. február 9., hétfő

Mondtam

hogy lehet, hogy legközelebb jó hírrel is szolgálhatok: Megnyertük a licitet. Igaz, elég drágán, de az enyém lett a számomra ideális lakás.  Alig 2 km-re van az itteni lakástól. Zoliék pedig ebbe a lakásba  költöznek. Aztán, ha sikerül eladni a Pál utcát, kezdődhet a telekvadászat, és az építkezés. De pár évet azzal még várhatunk.  1-2 évig még halasztódik a műtétem, de most már nem érdekel a fájdalom.
Barbara, a német orvosbarátnőm  azon a véleményen van, hogy ne vállaljam a műtétet, ha nincs közvetlen életveszély. Nem véletlen, hogy kitalálnak újabb és újabb feltételeket, mert nem tudják a szemembe mondani, hogy nem merik vállalni a műtétet, mert  minimális az esély arra, hogy javítsanak az állapotomon. Sokkal inkább arra, hogy nem élem túl, vagy élve vegetálhatok. Valószínűleg azt próbálják elkerülni, hogy öngyilkos legyek. A szívem mélyén sejtettem, de nem akartam elhinni.

4 megjegyzés:

  1. Milyen lakás, Andi? És milyen licit? Valamiből kimaradtam?
    Ezek szerint igen - mert én erről még semmit sem hallottam.

    Hol lesz az új kis kuckód? Közelebb vagy távolabb kerülsz tőlem?
    (Nem mintha képes volnék bárhova kimozdulni itthonról - de azért mégis...)

    Egy igazi hős vagy.... őszintén csodállak!
    Én is szoktam álmodozni (mivel soha életemben nem volt új és igazán saját lakásom), de már beletörődtem, hogy alighanem elpatkolni is ugyanebben a lakásban fogok, amiben hároméves korom óta élek. Bele is pusztulnék egy költözködésbe - pontosabban a vele járó hercehurcába. Te sokkal életrevalóbb kislány vagy, mint én. :-))

    A műtéthez nem tudok hozzászólni - felelősséggel nem is lehet.
    De a helyedben már biztosan nekiszegeztem volna a dokinak a nagyon konkrét kérdést, és kikényszerítettem volna az őszinte választ. Bár persze az is érthető, ha olyan nagyon nem vágysz tudni az igazságot... De távolról sem biztos, hogy úgy van, ahogy te gondolod. Kívülről nézve inkább úgy tűnik, hogy peched van ezzel az egésszel - amit persze úgy is föl lehet fogni, hogy a sorsod valamiért óv ettől a műtéttől. De ez is csak feltételezés - ráadásul roppant misztikus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, Ági, tényleg nem szívesen hallanám azt a szót, hogy műthetetlen. Így újra és újra reménykedhetek, és várhatom a műtétet, még ha nagyon félek is tőle.
      Abban is igazad van hogy a Sors, vagy talán a Jóisten keze van abban, hogy újra és újra tolódik a műtét ideje.Mert még vár rám valami ezen a világon, amiért nem szabad még meghalnom.
      Az első kérdésedre e-mailban megadtam a választ, de itt is válaszolok majd külön bejegyzésben.

      Törlés
  2. Hú, sejtettem, hogy nem akarja az ilyen hosszú választ ez az idióta kommentdoboz. 2-3 részletben kellett volna leírnom a választ, hogy más is tudja olvasni. Mindegy most már. Marad az e-mail.

    VálaszTörlés
  3. Nem baj, ha itt válaszolok a levélben föltett kérdésedre?

    Én semmi módon nem tudom betenni a leveleket a te kommentjeid közé - hacsak meg nem adod a bloghoz tartozó jelszavadat. De ilyet ne csinálj soha: annyira ne bízz meg senkiben!

    Te viszont meg tudod tenni: egyszerűen másold ki az egérrel a levél szövegét (jobb gomb és "Copy" vagy "Másolás"), utána pedig illeszd be ide, új kommentként. (Jobb gomb és "Paste" vagy "Beillesztés") Nagyon is elképzelhető, hogy a nem itt megírt, hanem máshonnan beillesztett szöveget benyeli a kis drága. De persze az is, hogy mégse.... Ki tudja, mi baja lehet?

    VálaszTörlés