Csak szombaton este esett le a tantusz, hogy nem jövő hét pénteken, hanem már ezen a héten megyünk le Debrecenbe.
Mondtam Zolinak, hogy szombat-vasárnap fogunk összepakolni Ágival. Ő homályosított föl, hogy vasárnap én már bent fogok feküdni a kórházban.
Hogy számolhattuk el ennyire magunkat? Mert Ági is abban a hiszemben volt...
Tényleg az utolsó pillanatban értesül holnap az altató orvos a kardiológus véleményéről. Remélem, azért rábólint.
Mert holnap-holnapután pakolunk össze.
És az új szabadidőruhák szerdán lesznek rám alakítva. Ezeket az 5-7 éves szürkéket mégsem vihetem magammal. Lassacskán már lemállanak rólam. Ráadásul a tablethez még venni kell tokot billentyűzettel. Ágyban fekve lap-topot nem tudok használni. Az érintős betűkkel szörnyen nehézkes írni.
Remélem, a kórházban van wifi, és tudom majd használni az internetet. Mindenesetre Zoli töltött le rá bőven játékot, ha mégsem lenne.
Ebből is látszik, hogy próbálok pozitívan gondolkodni, de az agyam legmélyén ott motoszkál a másik lehetőség is. Napok alatt visszafogytam 55 kilóra. Pedig mennyi erőfeszítésbe került, hogy fölszedjek valamennyit. Múlt hét elejére már az 58 kilót is elértem. Sosem gondoltam,hogy egyszer nem az lesz a gondom, hogy túlsúlyos vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése