2014. szeptember 15., hétfő

Pedig ez a péntek nem is 13.-ára esett

Pénteken délben ígéretéhez híven kijött a szerelő a UPC-től. Hozott egy vadi új szettet magával. Mindent kipróbáltunk újra, amit Zoli is csinált. Az analóg képnél minden rendben (no, egy pillanatra ott is csíkoz, de aztán helyreállnak a színek. Nézném én úgy is, csakhogy az új csomag csatornái nincsenek rajta) viszont a digitálisnál az új szereléssel sem működik rendesen.Úgyhogy sajnos a TV a hibás. A UPC-s mondta, hogy a Löwe 2 éve sajnos leállt a képcsöves TV-k alkatrészgyártásával. Érdemes lenne ugyan megcsináltatni, de az alkatrész beszerzése...  Mert a mostani LCD-s tévéket már eleve úgy gyártják, hogy azokat 5-6 évenként cserélni kelljen. Kivétel persze a prémium kategóriás, de azok nagyon sokba kerülnek. 10-15 évnél azonban azok sem bírják tovább.Ráadásul a Löwenél az akkori csúcstechnikát alkalmazták, és nagyon kevés került be az országba, mert annyira drága volt még a kis képernyős is.ilyen, 90centi átmérőjűvel pedig ő még nem is találkozott. Ahhoz képest, használtan 14 évvel ezelőtt én 5000Ft-ért vettem.
Ági kikísérte a UPC-st. Már alig vártam hogy elmenjen, mert nagyon kellett már pisilnem (vízhajtót vettem be 10 óra tájt) Még oda sem értem, hirtelen "berobbant" Györgyi (a református gondozó) 2 főnöke. Azért jó lett volna, ha előbb idetelefonálnak. Vajon miért jöttek bejelentetlenül?  Fölajánlották, hogy "segítenek pisilni". Mondtam, hogy az egyedül is megy nekem, viszont nem szeretném előttük végezni a dolgom. Udvariasak voltak, nyálasan nyájasak. Kimentek az előszobába, és egymás közt pusmogtak. Ági a konyhában dolgozott, közel az ajtóhoz. Aztán tüntetőleg bement a konyha végébe, hogy föl se merüljön bennük, hogy hallgatózni akar.  Felajánlottam a jutalomfalatokat, hogy kínálják meg Donikát. Megszokta, hogy aki hozzánk jön, mindenkitől kap "nasit" A szőke adott is neki. A barna hajú erre nem volt hajlandó, pedig olyan szépen, félrehajtott fejjel, azzal a nézéssel, aminek senki nem tud ellenállni, pitizett előtte. Erre kiszólt Áginak, olyan lenéző hangon, amitől felállt a szőr a hátamon: -"Vigye innen ezt a dögöt. Undorodom a kutyáktól!" No, ezzel azonnal elvágta magát a szememben.
Végül is azzal támadott le, hogy  nekik nincs egészségügyi végzettségük. Hogy gondolom én, hogy sebet akarok kötöztetni, meg fásliztatni a kolléganőjükkel? És ha nem gyógyul időre a sebem, akkor fel fogom őket jelenteni? Hát, én köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Mondtam, hogy a fiamnak, a takarítónőmnek, meg a szomszédomnak sincs egészségügyi képesítése, mégis ki tudják cserélni a z átázott sebpárnát. Egyébként sem szólt a hölgy, hogy ezt nem csinálhatja. Ha egy szóval is mondja, megértem.  A fáslizáshoz viszont nem kell egészségügyi végzettség.
Végül is kiderült, hogy szegény Györgyi nem panaszkodott, csak leírta, hogy mik lesznek a feladatai nálam, mert az szerint számolják ki, hogy kb. mennyi időt fog eltölteni nálam.
A barna közölte, hogy mosdatnak, fürdetnek, (de pelenkát nem cserélnek) "pisiltetnek", sétáltatnak (no, arra azért kíváncsi lennék, hogyan vinne le a lépcsőn:o)) ), megmelegítik az ebédet, ha kell, sőt, azt a tányért amiben az ételt behozták, el is mosogatják (!) Elmennek helyettem a postára, bevásárolni, ügyintézni.
 
Mikor ma Györgyi  jött, mondta, hogy megtiltották neki, hogy hozzányúljon a sebhez, még ha nem is érintkezik vele közvetlenül. Kérte, hogy még egyszer mutassuk meg neki a fáslizást, mert azt elfelejtették, de legközelebb azért nem írja be, helyette inkább öltöztetést.

Mikor elmentek, Ági elmesélte, hogy direkt Veráékhoz csöngettek be, és csak véletlenül találkozott össze velük a kapunál. Nem is köszöntek neki. Mikor rákérdezett, hogy mégis, hová igyekeznek: Andreához-volt a válasz. Csak akkor hőköltek vissza, mikor meglátták Whiskyt az ajtómnál. Ráparancsoltak, hogy "kösse pórázra" -Nem a mienk, -felelte nekik , de be tudom zárni a szomszéd lépcsőházába. Mikor elmentek, a barna foghegyről odavetette, hogy kísérje ki őket (semmi legyen szíves, vagy megkérném...) Mikor kimentek a kapun, nem köszöntek el tőle.
Megjegyezte, hogy ő tanyán nőtt fel, de megtanították az udvariasságra, és ő egyetlen alkalmazottjukkal sem viselkedne ilyen sértően, lekezelően.
Később Vera megerősítette, hogy hozzá csöngettek be, nem hozzám.
Vajon mire gondolhattak? Hogy csak színészkedek, hogy  nehezen tudok mozogni?
Nem gondoltam volna, hogy a reformátusoknál is vannak olyanok, hogy ha egy pici hatalmat kapnak, úgy viselkednek, mint kis kakas a szemétdombon. Az alárendeltjeik pedig rettegnek tőlük, féltik azt a rosszul fizetett állásukat, mert itt legalább bejelentve dolgozhatnak, éhbérért.

Más:
Péntekről szombatra virradóra  valaki bedobott hozzánk egy tündéri kölyök kutyust:




Mindannyian azonnal beleszerettünk!
Vera vette gondjaiba, mert Doni féltékeny.
Nem tűrte volna meg a lakásban.
Így hozzájuk költözött be a lépcsőházba.
Verára, mint Istennőre nézett föl. Tőle kapta a finom hamit.
Állandóan a lábai közé túrta magát. Szabályosan "szerelembe esett" iránta.
Pillanatok alatt találtunk neki gazdit is Szilvi élettársa anyukájának személyében. Szombaton jött föl Pestre, mert Szilvi nyert egy díjat, amit vasárnap Szarvason, a Szilvafesztiválon adtak át neki, és ő is szeretett volna lemenni velük. Az ő szívét is azonnal meghódította Picur (Így neveztük el a kis jövevényt)
Vera szombaton reggel még adott neki reggelit. Aztán elindultak.
Picur rettenetesen sírt, utána akart menni Verának.
Meg voltunk győződve róla, hogy sehol sem tud kiszökni a kertből. Szombaton Vera Marcival mindent megvizsgált. Ahol egy pici  rést találtak, azt befoltozták. Szóval nyugodtan indultak el.
Valószínűleg rögtön kiszökhetett a rácson keresztül, és elindult utánuk. Mert arra ugye nem gondoltak, hogy ott simán kifér.
Szegénykém most kis csavargó lett. Csak reménykedünk, hogy túléli, és lesz egyszer gazdija.
Pedig Tamás mamájánál gyöngyélete lett volna.
Vera most ostorozza magát, hogy miért nem vitte be a lakásba. Gyuri később kiengedhette volna, mert ő itthon maradt.
Most a szombat esett tizenharmadikára

6 megjegyzés:

  1. Jaj, de borzasztó... A református banyák is, de a kutyus még inkább. :-((
    Váci Mihály óta tudjuk, hogy "a jó szándék kevés"... És tényleg így van.
    Nagyon sok kis állat esik áldozatul az emberek figyelmetlenségének vagy tudatlanságának - és akkor a gonoszokról még nem is szóltunk, csak a jókról. Rettenetesen sajnálom szegény kis árva jószágot - meg Verát is. :-((

    Amit a református banyákról írtál, arra meg egyszerűen nincs is szavam.
    Döbbenet... Már az egyház sem az, aminek lennie kéne... nagyon nem.

    VálaszTörlés
  2. Rendkívül rosszul esett a viselkedésük. Ezek nem hiszem, hogy igaz szívükből hívők lennének. Csak kiírtam magamból a fájdalmamat.
    Szegény Picurt nagyon sajnálom. Kis butuska volt.De azt az illetőt kedvem lenne megfojtani, aki így szabadult meg tőle.

    VálaszTörlés
  3. Azért még ne akard megfojtani a gazdit: lehet, hogy sírva keresi a kiskutyáját. Ahogy tőletek megszökött, megszökhetett otthonról is, ahogy pedig kimászott a kerítésen, mászhatott magától befelé is. Nekem nem az lett volna az első gondolatom, hogy új családot keressek neki, hanem az, hogy megpróbáljam megkeresni a régit. Sokan keresnek elveszett állatokat.

    Persze az sincs kizárva, hogy tényleg szándékosan dobta be valaki hozzátok - de szerintem ez kevésbé valószínű, mint hogy magától keveredett oda szegény kis jószág. Nagyobb az esélye annak, hogy az eredeti gazdája sem tudott eléggé vigyázni rá - mint ahogy nem tudtatok ti sem.

    A református banyák nemhogy nem hívők, de még embernek is silányak.
    Azt hinnénk, hogy az istenhit mégiscsak ad valami pluszt az emberi minőséghez... és bizonyára így is van, IGAZI hívők esetében. Ennek a két nőnek a református egyház nyilván csak egy munkahely, nem sok közük lehet a valláshoz.

    De magáról a szervezetről is megvan a véleményem - bár biztos nem ők találták ki, hogy ilyen baromságokat kérjenek az alkalmazottaiktól. (Újabban az iskola is ebbe az irányba halad: tételesen el kell tudnod számolni minden percedről, ha mondjuk asszisztens (gyermekfelügyelő) vagy - noha pont az asszisztensé egy olyan munkakör, ahol képtelenség írásba foglalni a tennivalókat, épp azért, mert egy perc megállásuk nincs szegényeknek, nyolc órán keresztül.)

    Ugyanez lehet a helyzet egy ilyen házi segítővel...
    Hogy tudná szegény tételesen felsorolni, hogy mivel telik a napja???
    És akkor nem elég, hogy nyilván a nyelve is kilóg, mire végére ér egy műszaknak, még ráadásul nem is bíznak benne, hanem elvárják, hogy emlékezzen rá, hány percig őrizte a klotyón a Mariska nénit.

    Egész biztos, hogy nem normális ez a szép új világ - úgy látszik, már az egyházak sem. :-((

    VálaszTörlés
  4. Egyébként tegnap volt egy éve, hogy először felbukkantam a blogodban. :-))
    Többször is meg akartam említeni, de végül mindig elfelejtettem. :-))

    VálaszTörlés
  5. Nem, Ági, kintről nem tud beugrani, ahhoz túl keskeny a kinti párkány, és túl magasan van. Bent viszont magasabban van a kert részem.Doni is a párkányán szokott grasszálni. De Picur vékonyka teste kifér a rácson keresztül. És ő nagyon utána akart menni Verának.Doni régen alatta préselte ki magát (amikor még megvolt a "férfiassága). Azt megoldottuk a régi emeletes ruhaszárító rácsaival. Befelé, azon a keskeny párkányon azt is képtelenség leküzdeni.

    Abban viszont igazad van, hogy nem normális (világban) országban élünk.
    Ha valaki egy icipici hatalmat kap (főleg a nem diplomás nők-akik elvégeznek valami link tanfolyamot-soknak még érettségije sincs) akkor bizony kivetkőzik magából.Undorodom ettől a mai világtól. És a betegeket még sokkal jobban lenézik, és kihasználják.Ők minden pici reménysugárba kapaszkodnak.

    VálaszTörlés