2014. október 17., péntek

Mégegyszer Debrecenben, és a 40 éves osztálytalálkozónkról.

Remélem, a következő út alkalmával már meg is műtenek.
A BHI vizsgálatnál a fejemre vastag bőrszíjakból képzett  "sisakot" tettek. Alá illesztettek a halántékomnál két oldalt valami ultrahangos készüléket, és szorosra húzták.  Mondták, vegyek nagy levegőt, és tartsam bent 30 másodpercig. 20 másodperc még elfogadható. Én alaposan túlteljesítettem. Mikor a 45-öt mondta a hölgy, úgy döntöttem, hogy most már kiengedhetem. Bírtam volna még legalább a duplájáig is, de úgy döntöttem, mi a csudának szédüljek el feleslegesen. Volt már hasonló vizsgálatom, de akkor nem mondtak időt, hanem hogy addig, ameddig bírom. Akkor 1 perc után elkezdett pattogni a fülem, valamikor 1,20 táján kezdtem szédelegni másfél perc után pedig el is szédültem. Hogy akkor mikor engedtem ki a levegőt, arra már nem emlékszem, de az biztos hogy 2 perc alatt valamikor.  Most állítólag azt vizsgálták, hogy az agyi erek hogyan hogyan bírják a "kiképzést"  Jól bírták.
A neurológus meg egyszer elküldött Carotis vizsgálatra. 9 hónapon belül harmadszor végezték el ezt a vizsgálatot 3 különböző kórházban.De az orvosok a saját kórházuk eredményében bíznak. Ez a pazarlás, szerintem.
Neurológiai szempontból szabad utat kapott a műtét.
Már csak a sebgyógyulás miatt kell aggódnom, de az is megtáltosodott az utóbbi napokban. Már csak naponta egyszer kell átkötni. Amennyiben két héten belül már nem kellene kötözni, akkor az utolsó akadályt is legyőznénk.
Most gazából örülhetnék, hogy nem kell halasztani.... ha nem félnék annyira a műtéttől....és az épp hogy begyógyuló seb esetleges következményeitől. mi lesz akkor, ha az utolsó pillanatban visszakoznak? Mikor már lelkileg fölkészültem, és esetleg közben újra kiújul a fekély? Bár alig hiszem, hogy időben föl tudok készülni. Már 1 hónap sincs hátra.

Ezúttal kifejezetten mozgássérült szobát foglaltunk le. Nagyon örültem, hogy ezúttal tudok majd akadálymentesen zuhanyozni.
Megérkezve ez a fürdőszoba fogadott minket:

Sehol egy kapaszkodó. Sem a WC-nél, sem a zuhanyozóban. "Igazi" mozgássérülteknek való megoldás :-(((
A fürdést nem mertem bevállalni.
A WC sem mozgássérültnek való. Én még föl tudok állni a székből, a járókeretbe kapaszkodva, félig guggoló helyzetben sikerült elvégezni a dolgomat, de csöppet sem éreztem biztonságban magamat.
Az ágyra is kellett kérnünk még egy matracot, mert nem tudtam volna leülni rá:

Az étterem nagyon szép volt, az étel bőséges, finom, és kifejezetten olcsó.


A juhtúrós sztrapacskából egy adagot kértünk két tányéron:


                                                    Annak is csak a felét tudtam megenni.

Zoli még desszertet is kért: mandulás parfét:


                                             Annak már ő is csak a felével tudott megbirkózni.

Saját biofarmjukon tenyésztett állatokból főzték az ennivalót. Bivaly, racka juh, mangalica, gyöngytyúk szerepelt az étlapon.
Kár, hogy nem tudtunk látogatást tenni a farmon, mert eleve fáradt voltam az úttól, az idegen helyen eltöltött éjszakától, az izgalmaktól, és még várt rám a visszaút is.
**********************************************************************************

Előző szombaton megvolt a 40 éves osztálytalálkozónk is. 29-ből sajnos csak 16-an voltunk.


Az összes jelenlevőt sajnos nem tudom föltenni, mert az egyik lány nem szeretne szerepelni.



6 megjegyzés:

  1. Tartalmas napjaid voltak. Mikor mégy vissza műtétre? Szorítok neked.

    VálaszTörlés
  2. Majdnem biztos, hogy november 16-án lesz a műtét. Már "csak" a sebnek kell begyógyulnia.
    Donika elhelyezése miatt még mindig aggódom.És kellene még legalább 1 vérdonor is.
    Tudom, hogy most a saját műtétemre kéne összpontosítani, de a férjem tüdejében is találtak valami hörgő problémát. Lehet hogy annak is kórház lesz a vége. Nem irigylem most Zolit. Már így is alig áll a lábán.

    VálaszTörlés
  3. Nekünk ezen a héten lesz a 40 éves érettségi találkozónk. :-)

    VálaszTörlés
  4. Szia Samu.
    Annyira jó volt megint együtt lenni!
    Gyakrabban kéne összejönnünk.
    Idén sajnos 29-ből csak 16-an jöttünk össze. De a hangulat, az nagyon jó volt. 40 év után is azonnal megtaláljuk a közös hangot. Mintha épp csak kikerültünk volna az iskolapadból.

    VálaszTörlés
  5. A visszajelzések alapján úgy néz ki, hogy kb. 20-an leszünk. 35-en érettségiztünk.(Sajnos négyen már meghaltak.) Igen, nálunk is mindig elhangzik, hogy sűrűbben kellene összejönni, nem csak 5 évenként, de azután minden marad a régiben. :-)

    VálaszTörlés
  6. Nálunk is meghaltak már ketten. 4-en pedig külföldön élnek (Amerika, Kanada, Szicília) Egyikükkel tudtunk is beszélni skype-on. A másik háromnak nem sikerült még a címét sem felkutatni.

    VálaszTörlés