2015. augusztus 26., szerda

Mai látogatás a kórházban


                                 Együtt a család egy része.A volt férjem tartja a kezében.

Este még úgy volt, hogy csak másnap délután látogatunk. 
De Nikinek szóltak, hogy hajnali 6-kor mennie kell a babáért, hogy a szobájába vigye.
Jézusom, hogy fogok én hajnali 6-ra fölkelni? -gondolta Niki. De mire odaért a babákhoz, Zoli már ott tüsténkedett. Ki ugyan nem vihette, mert még nem írta alá a nyilatkozatot, amiben elismeri az apaságot. 
Hiába no, ez a bürokrácia :o))) 
Niki még nem tudja öltöztetni, vetkőztetni, pelenkázni, de Zolinak hihetetlenül jól áll a kezében a gyerek. Mintha világéletében ezt csinálta volna. 
Már mindenki elbúcsúzott, csak mi hárman- bocs, négyen maradtunk Szoptatáshoz készülődtünk, csak lehetetlen volt fölébreszteni Olivér Leont-mert ez lett a neve. Majd fölébred, ha átcsomagolom-mondta Zoli.
Csak hát... Pelenkázáskor csaknem meztelenül ott hagyta az asztalon, hogy a pelust, ruhát, krémeket összeszedje.  
Én is ott álltam az asztalra támaszkodva:  A baba a hátán feküdt, mint egy kiterített béka. 
-Ne hagyd őrizetlenül, mert mindjárt leesik az asztalról-fel sem fogtam, hogy mit mondtam.


Nem akartam hinni a szememnek: Olivér akkora lendülettel fordult az oldalára, hogy már csak egy pici hiányzott, hogy hason, helyesebben a mosogatóban landoljon. Ledermedtem az ijedtségtől, Zoli pedig, mint a villám, ugrott oda, és felkapta a kis izompacsirtát. Elképedve bámultunk egymásra mi hárman. Nem akartunk hinni a szemünknek: Egy nem egészen 1 napos csecsemő hasra fordul? 
Én tértem elsőnek magamhoz a döbbenetből: -Nem azért mondom, de nem lesz könnyű dolgotok ezzel az izgága kis mókussal! 

                                                              A boldog kispapával

                                                               Dédimama ringatja

                                                      Karcsi nagypapával fekszik az ágyon


                                                                        


                                                                        Velem


És ami a tegnapi történelemből kimaradt:

                                                    Esküszöm hogy fiú vagyok!

12 megjegyzés:

  1. Micsoda boldogság! Vagány kisfiú, az biztos. :)

    VálaszTörlés
  2. És óriás baba! Zoli 2 hónaposan volt ekkora! Az hogy megtartja, és emeli is a fejét, már megszokott Zolitól. Ő ugyanígy csinálta. De az, hogy az átfordulással próbálkozzon, elképesztett. Zoli erre csak 2-2,5 hónapos korában volt csak képes.
    Társaságkedvelő gyerek lesz, azt hiszem. 3 órán keresztül simán tűrte, hogy egyik kézből a másikba vándoroljon.Nem tiltakozott sírással, pedig állítólag arra nagy hangon képes. Néha próbálkozik az eh-ah-hal, ha jól érzi magát magát valaki karjában. főleg a dédikének produkálta magát. Először meg sem akarta fogni, de végül is neki állt a legjobban. Még ringatni is merte, amivel Olivérnél nagy sikert aratott.
    Az Uzsokiban csak 1 db 1 ágyas szoba van. Niki szerencsésen megkapta. Máskülönben elképzelhetetlen lett volna, hogy 4-5 órán át együtt lehessünk. A többi kismama kénytelen volt a folyosón fogadni a családot. Így láthattuk az ő babáikat is. A folyosón szó sem lehetett arról hogy a nagyszülők, -de még az anyuka se- kézbe vegyék. Csak a gurulós kiságyban lehetett csodálni őket. A nővérek járkáltak közöttük, és rögtön rászóltak, ha valaki ki akarta venni -a folyosón tilos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem nagy baj az, ha újszülöttek közelébe nem engednek utcai ruhás civileket. Kivételesen támogatom az egészségügynek ezt az elvét.

      Törlés
    2. Klári, dehogynem engedik. Csak a szülésnél lehet csak 1 ember.
      Elsősorban az apa. Ennek hiányában a lány valamelyik szülője, vagy testvére. Oda be kell mosakodni, steril ruhát húzni. A családtagok, ha dél, vagy talán 13 óra után születik a baba, csak TV-n nézhetik meg aznap, mert nem adják ki szobára, csak másnap hajnali 6-kor, de akkor kötelező kivinni. Zoli ment érte, de kiderült, hogy ha még nem írta alá az apasági nyilatkozatot, (mivel nem házasok), hiába ő volt ott a szülésnél, nem adják ki neki, így Nikinek kellett lemennie. Az anyakönyvezés fél 12-kor történt, és akkor vehette a nevére a fiát. Akkor kellett elnevezni is: Olivér Leon lett. Pénteken kell Zolinak bemennie az anyakönyvi hivatalba. Addig még változtathat a nevén. Később már fizetni kell a névváltoztatásért.

      Törlés
    3. Sejtettem, hogy ki fog jelentkezni, azért is hagytam abba a választ.
      Holnap majd folytatom. Már nagyon késő van.

      Törlés
    4. Nos, folytatom: A kórházban egyetlen 1 ágyas szoba van. De 2 ágyasból is csak kettő. Ezekért a szobákért harcolnak a kismamák, bár fizetni kell értük, nem is keveset. De az azért nem mindegy, hogy bent, a szobában, vagy kint a szűk, levegőtlen folyosón kell fogadni a rokonokat. Én bizony ki nem vinném a babámat oda. A többi 4 ágyas. Ott veszélyeztetett terhestől kezdve abortuszra várók, és kismamák is fekszenek. Egyszerre csak 2 rokont fogadhatnak maximum 10 percre a szobájukban. Nem csoda, hogy kivonulnak a folyosóra babástól. Ma, mikor mentünk, csak egyetlen nagymama tartózkodott kint a folyosón, a vállán a picivel. A nővérek nem szóltak rá. Nem tudom, mi történhetett a kismamával.
      Ma péntek van. Lehet, hogy sokan mentek haza

      Törlés
  3. Szegény gyerek nem járt annyira jól az egyágyas szobával...
    Döbbenetes, hogy egy egész család körüláll egy egynapos újszülöttet!
    Niki nem nagyon készült fel az anyaságra (vagy nem meri vállalni a konfrontációt), mert bizony a baba első napjaiban (sőt első heteiben) világ kincséért sem engednék a közelébe semmilyen rokont. Inkább sérüljön a nagymamák lelke, mint hogy valami fertőzést szedjen össze a gyerek. Egészen elképesztő, hogy a családból senki nincs tisztában az újszülöttek körüli szabályokkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell őt félteni! Minél jobban óvod, annál inkább elkap minden fertőzést.
      Minden családtag sterilizálta a kezét, mielőtt a babához nyúlt. Senki nem volt megfázva.
      A folyosón nem volt szabad kivenni a gurulós ágyból őket, csak a szobában. A többágyasban váltva egymást váltva kettesével mehettek be a családtagok, épp azért volt mindenki kint a folyosón.
      És amint a képen látod, egyáltalán nem álltuk körül.

      A folyosón tényleg rossz volt a helyzet. Alig tudtunk utat törni a sok ember között, míg Niki szobájához értünk a folyosó legvégén.Ott tényleg nagy levegőtlenség volt.
      Semmi pénzért nem vittem volna oda ki a babámat.
      Egyébként meg szombat reggel egyáltalán nem steril környezetbe kerül.
      Régen a parasztasszonyok a földeken szültek, aztán folytatták a kapálást, vagy ami munka éppen volt.

      Törlés
    2. Ha a baba egészséges, és jó idő van, már 1 hetes korában viszik sétálni a kertbe, vagy a parkba.

      Törlés
  4. Gyönyörű kisbaba gyönyörű család! Szebb lenne a világ, ha kevesebb ilyen rosszindulatú megjegyzés lenne, mint Csivicsuvié. Ismeretlenül ilyet írni, hogy valaki nem kész az anyaságra meg rosszat akarnak az újszülőttnek... ébresztő ez már a 21. század! Régen még a szülés is családi esemény volt, az összes nő segédkezett! Most meg el kéne zárni a kisbabát a családjától?

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok a kisbabához!

    Nem értem, miért lenne rosszindulatú egy komment, csak azért mert más véleményen van, mint Te.
    Lehet példálózni a 100 évvel ezelőtti szokásokkal, de ez esetben érdemes összehasonlítani az akkori csecsemőhalandóságot is. Mert hát a fertőzések okán igen magas volt a ráta...

    Én sem engedném a pár napos gyerekemet senki kezébe, már csak azért sem, mert ez az elmény eléggé egyoldalú.

    VálaszTörlés
  6. Névtelenek! Köszönöm a gratulációt. A vélemény szabad. Természetesen mindenki megírhatja a gondolatait. Nem sértődöm meg miatta.
    A gyereknevelés sokféle. Ki így, ki úgy neveli a gyerekét.
    Mi így látjuk természetesnek.
    Óvjuk őket, de nem mindenki egyformán teszi ezt. És szerintem így van ez jól.
    Ami Csivicsuvit illeti, sok tekintetben eltér a véleményünk, és mindketten nyíltan ki is mondjuk, de ez csöppet sem zavarja meg a barátságunkat, mert abban egyetértünk, hogy sokkal jobb, ha a szemébe mondjuk a véleményünket, mintha a háta mögött áskálódnánk.

    Ha egy pillanatig is azt éreztük volna, hogy a gyerek valaki kezében nem érzi jól magát, természetes, hogy letesszük. És a gyerekek sem egyformák.Olivérnek kifejezetten tetszett a társaság Sírással jelezte volna ha elege van belőlünk,de nem sírt. Inkább mosolygott mindannyiunkra, és ismerkedett. Mivel 1 naposan még nem látnak, a hang alapján tájékozódnak, ismerkednek. Az apja hangját például már pocaklakó korában messziről megismerte, és rendkívül szerette, ha beszél hozzá.Most is így van ezzel.

    VálaszTörlés