2015. március 11., szerda

Kedd = szombat

Hétfőn este hívtam a fiamat, hogy másnap hányra jön értem? Erre ő: Miért is kéne mennem?
Csodálkozva mondtam neki: Miért, én nem kellek a lakás átvételénél, meg a szerződés aláírásánál?
-Ja- az csak szombaton lesz. Akkor fognak kipakolni. Szerinte én mindent túlparázok.
Enyhén szólva kiborultam. Arról volt szó, hogy február 28-cal mondták föl az albérletet.
Azon a pár napon már igazán nem múlik semmi.- közölte velem.
Nyúlik, mint a rétestészta.Állandóan halogatva van. Attól félek, hogy az egészből nem lesz semmi. Mert mit érnék vele, ha a foglalót duplán kapnám vissza? Azt mondja, ne izguljak. Kezdjünk el összepakolni, mert március végén, április elején költözöm. Hát, az aligha fog menni. Még nem hozott dobozokat, újságpapírt, és zsákokat sem. Hogy kezdjünk így pakolni? Addig nem is akarok pakolni, amíg nincs a kezemben a lakáskulcs, és elintézve a kijelentkezés. Addig nem utalom át a pénzt..
Ráadásul még nincs se zuhanykabin, se csempe, meg járólap. Ha nincs készen, akkor nem költözöm. No meg a konyha fala sincs még kibontva. Jó, a terasz beüvegezését meg lehet csinálni akkor is, mikor már beköltöztem. Mert abból lesz a télikert.
Ezt semmiképp sem lehet két hét alatt lezavarni. Nem beszélve az automatizálásról. Az sem kis munka, és anélkül sem tudok költözni..

3 megjegyzés:

  1. A mi anyukánk is pontosan ilyen határozottan kezelte a háza ügyeit, és úgy tűnik, neki volt igaza.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Pedig ő még egy normális világban élt, mikor egy kézfogással intézték el az adás-vételt. Most még az ügyvédekkel is vigyázni kell.

    VálaszTörlés