Épp kint voltam az erkélyen, mikor erre jött egy ismerős.
Kérdezte, hogy érzem magam, mert hallotta, hogy megműtöttek.
Elmeséltem, hogy miért, és milyen operációm volt.
Azt is mondtam neki, hogy nagyon megbántam,mert több héttel a műtét után még mindig dagad az egész lábam, fáj a bokám, sőt. a másik is, ami régen soha nem fordult elő.
De már december eleje óta csak járókerettel tudok közlekedni.
Erre ő: Az én anyámnál is pont ez volt. A halála előtt több, mint egy évvel már ő sem tudott járókeret nélkül járni, és mindkét lába dagadt.
Még most sem értem, mit akart ezzel mondani. Abban egészen biztos vagyok, hogy nem akart megbántani.
Megígérte, hogy június 14.-e - tanévzárás után - meglátogat. Addig a bizonyítványokat kell kitöltenie, no meg gyakorolni a gyerekekkel a tanévzáró koncertre.
Ismerősöd kissé zaklatott lehetett. Ha mondhatok egy példát és is: a sógorom évek óta járókerettel jár, de még él.:)Ja, és a lába is dagadt.
VálaszTörlésMeg fogsz javulni. Bízzál benne!
és = én
VálaszTörlésKlári! Ha nem hinnék benne, már rég nem lennék életben. Remélem a járókeret 1-2 év múlva csak egy rossz emlék lesz.
VálaszTörlésIgaz, kissé meghökkentem az asszociójától.
Valóban zaklatott lehet, mint mostanában a tanárok többsége. A zenetanárok státusza pedig különösen ingatag.